Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

III. A szolgabírói évek

14 bottyánpusztai uradalmi béres a reggeli órákban megtámadta és szétverte. Az ellenség egy része Kanizsára menekült, míg az erdőben bujkál ókat a környék lakossága elfogta.

119 Ugyanakkor történt Jellasics leveleinek az elfogása is. Az ellenség üldözésében különösen kitüntette magát Szakácsi lakossága is. Ez az eset a megyei bizottmányt és Noszlopyt arra buzdította, hogy a népfelkelést meghirdesse. A megyei bizottmány végre elhatározta, hogy „ . . . minden hazafinak kötelességében áll segédkezet nyújtani, ... és mindenki, ki eddig nemzetőr volt, tartozik fegyvert fogni." A fő- és alszolgabíróknak pedig meghagyta, hogy „ . . . az ellenség embereinek és élelmiszereinek elfoglalására a népet buzdítván, az elfogottakat illető nemzetőri tisztek által tüstén a táborhoz szállíttassák."™ Intézkedés történt az ellenség felderítéséről, útvonalának a közléséről is. A fő- és alszolgabíróknak, amint tudomására jutott az ellenséges alegység, vagy egység közeledése, azonnal az „ . . . illető nemzetőri kapitányokkal egyetértőleg oly intézkedést tenni igyekezzenek, hogy a rablásoknak ellengát tétetvén, a rablók kiirtassanak."'

21 Még alig száradt meg a tinta a megyei bizottmány rendeletén, amikor Marcali határában szeptember 26-án az esti órákban az ellenség jelentős hadtápszállítmányát fogták el. A járásában néhány napja tartózkodó Noszlopy Gáspár az akkor mozgósított és a határban gyakorlatozó nemzetőröket megtekintette. A gyakorlatról hazatérők egyszercsak szembetalálták magúikat mintegy két századnyi császári katonával. Az ellenség a nemzetőröket gyors puskatűzzel akarta szétszórni, akik viszont bátran megrohanták őket. Az ellenségből négyet agyonlőtték, tizennégyet megsebesítettek és száztizennyolcat pedig elfogtak. A zsákmány 242 ló és 95 szekér volt. A nemzetőr csapatot Noszlopy Gáspár gyors elhatározásával sikerre vezette.

13

'

2 „A nép ezen támadással ébredni, s lelkesedni kezdett ... Az ellenség futására a körüllévő falvak seregesen támadtak fel, százanként, sőt ezrenként rohantak a csatahelyre" — jelentette Csányi László biztosnak a keszthelyi főszolgabíró. Néhány nap múlva újabb kilencven fogollyal gyarapodott az elfogottak száma, jelentette a keszthelyi főbíró ismét Csányinak. Másnap, a járőrözésnek volt köszönhető, hogy újabb 100 szekeret és kísérőit fogták el, akik az ellenséges táborból Horvátországba igyekeztek.

123 Noszlopy Gáspár a rendelkezéseknek megfelelően az elfogott ellenséget foglyoknak nyilvánította és Keszthelyre kísértette. Tallián Gábor, akit a nyáron nevezték ki megyei nemzetőrségi szertárnoknak és az átvonuló császári seregnek szeptember derekáig élelmiszereket rekvirált, most Noszlopyt utasította a foglyok elengedésére. Noszlopy Gáspár szeptember 26-án a megyei bizottmányhoz írt levelében leleplezte Talliánt: „Sietve írok 1

— időm rövid — [az lellenség Kanizsa felől fenyeget. Több rabjaink levén, kiket én Keszthelyre, onnand Székesfehérvári táborba leendő kísérés végett — akarok szállítani. Őrnagy úr (Kiss János nemzetőr őrnagy) azokat a most rögtön érkezett Tallián Gábor szóvali tudósítása szerint — [állítólag főparancsnok úr meghagyásából i— a kocsikat kik azokat szállították és az ellenségnek élelmiszereket vittek szabadon