Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

II. A diákévek

hogy a határfel osztás július elején fog megtörtéinni. „Édes Gazsim te is szűkön köles, gondold meg nincs senki szerzőnk, sőt igen előre vagyunk . ..", írták a Noszlopy-lányok. Majd Gáspárt tanulásra serkentették és kérték, hogy felügyeljen testvéreire. A levélből kitűnt, hogy akkor Gáspár egy rézmetszőnél az arcképét elkészíttette és azt a testvérek nagyon várták.

72 Nemrég előkerült egy másik Noszlopy-levél is, mely 1841 elejének nehéz időszakáról még több ismeretanyagot nyújt, A levélből megtudható, hogy Gáspár fiatal korának legnehezebb, legválságosabb időszakában volt. A főiskolai tanulást megszakítani tervezte és katonának jeletkezett. Február 11-én írta, „most a tegnapi bál után, melyben igen jól mulattam mámoros vagyok". A vizsgái március 25-én lettek volna. Áprilisban, húsvétra még haza óhajtott menni. Közben február 14-én „Fehérvárra menendek a Regementhez... én magyarán kimondva katonává lettem," — írta Amália testvérének. A katonáskodásból azonban nem lett semmi. Valószínű egyrészt a rendkívüli kis termete, másrészt a gyermekkorától jelentkező térdizületi bántalmai miatt nem lehetett katona. Az „iskolakerülésnek" ez is az egyik oka lehetett. De közben Anna testvérének férje, Dezső Károly ismétélt adósságai is a tudomására jutottak. Ezeket rendezte. Illetve, sógorának az újabb adósságcsinálást tiltotta le. Ezért, februárban kénytelen volt több ízben Sümegen tartózkodni. A levélből az is megtudható volt, hogy Gáspár korábbi somogyi ideálja S. Antónia férjhez ment, őt ez már akkor hidegen hagyta, mivel az ideálok változnak — írta Amáliának. Gáspár 1841 május elején, az iskolai szabadságát két héttel megtoldva, Pápára visszatért. Csak a családi ráhatásnak; elsősorban édesanyja könyörgésének, talán Antal bátyja és nőtestvérei rábeszélésének tulajdoníthatjuk, hogy Pápán a jogot befejezte. Noszlopy Gáspár 1841 augusztus derekán tanulmányai befejeztével a pápai főiskolától elbúcsúzott. Noszlopy, bár az iskolai törvényeket megszegte, mégis elfogadhatóan jó tanuló volt, akiit a magyar és egyetemes történet és a jog érdekelt, A legtöbbet Bocsor Istvántól, akinek történetszemlélete a nép szeretetén és felemelésén alapult — tanult. Bocsor óráin hirdette, hogy a nép nevelése, iskoláztatása a magyarság vezetőinek, így a leendő közigazgatási tisztviselőknek a feladata. „Én a múltnak tanára vagyok, de nem a múltnak akarom Önöket nevelni, hanem a jövőnek. Ha kezem alul kilépnek, férfiak és ennek a hazának a polgárai lesznek. Ez a haza az, aminek én önöket ernyedetlen támaszául akarom nevelni." Noszlopy Gáspár Bocsortól hallotta a hegeli függetlenség és szabadság tiszteletét, a nép szeretetét, — az amerikai földrész történetének a bemutatásakor. Különben Bocsorral a Noszlopy-család is bensőséges viszonyban volt. Tarczy Lajos professzortól, a hegeli szellemiség hazai másik apostolától, Noszlopy a szellem és a lélek szabadságát, a szabadság megvalósítását tanulta. Tarczy szerint az egész emberiség egyedüli alapja kell, hogy az legyen.

74 Mindketten a XIX. század