Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

ben aktív előkészítő szerepet vállalt Noszlopy. A Votum-ban az elfogottak vallomásait mind Noszlopy ellen csikarták ki. A vád képviselői azután azokat úgy csoportosítoták, hogy könnyű legyen azt felhasználni a halálos ítélet meghozatalánál. Bécsben Noszlopyt már nem kínozták. Ott a bírósági tárgyalás a formaságok miatt is, a haditörvényszéki szabályok megtartásával történt. A fizikailag, idegileg meggyötört és összeroppant Noszlopy a német nyelv nehézségeivel küzdve, a bírák legnagyobb meglepetésére keményen állta a tárgyalást. Az ítéletben jelentős helyet kapott a kormánybiztosi tevékenység. Ekkor is a fegyveres ellenállás szervezése volt a legsúlyosabb vádpont. Különösen súlyosan esett latba a bukás utáni időszak, amikor Noszlopy bekapcsolódott a földalatti mozgalomba, fegyvereseket gyűjtött és szervezett. Sárközynél a gerillacsapatban, a Gindly-ügyben való részvételt vették felségárulásnak. Az ítélet rövid indokló része után, a halált mindkettőjükre kimondták.

92 Noszlopyt a Mária Terézia-féle katonai fenyítő eljárás 61., illetve a haditörvényszék 5. cikkelye alapján ítélték halálra és teljes vagyonelkobzásra. Ekkor ítélték halálra a Makk-féle földalatti szervezkedésben való részvételért Jubál Károlyt és Andrásffy Károlyt is.

93 Noszlopy haditörvényszéki vádiratában a vádpontok között az ún. Votum informatívumban, vagy az ítélet indoklásában sehol, egyetlen szóval sem szerepelt az uralkodó 1852-es Kecskemét környéki elfogásának az előkészítése, vagy annak a tervezése. így tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen állítólagos „elgondolás" a korabeli szóbeszéden, és tévesen alapult. Kempen altábornagy 1853. február 27-én, az ítéletet végrehajtandónak tartotta és elrendelte azonnal közzétételét. Kempen, február 27-én chiffre-táviratban értesítette Pest városparancsnokát Heyntzel vezérőrnagyot és gróf Forgách alezredest, hogy Noszlopyt 28-án délután, Bécsből vasúton szállítják vissza. Ezután a rendőrminiszter naplójába a következőket írta: „A négy felségsértőt Jubált, Andrásffyt, valamint Noszlopyt és Sárközyt a rájuk rótt és az általam megerősített halálos ítélet végrehajtására Pestre szállít ott ák.'

m Az érkezéskor a pesti indóházat délután 3 órakor egy század katona megszállta. Egy szakasz zsandár pedig tiszt parancsnoksága alatt Noszlopyt a zárt kocsin az "Újépületbe szállította. Az állomáson ezenkívül megfelelő készültség is volt. A pályaudvari tartalék század pedig a Noszlopyt vivő szállítókocsit kísérte. Ezenkívül Pesten az Újépület laktanya részében egy lovas egység délután 3 órától Noszlopy beszállításáig, készenlétben volt. A feladat végrehajtására Forgách alezredes kapott parancsot. Másnap, március l-jén, kedden délelőtt 10 órakor az Újépület 1. számú pavilonjánál Noszlopy és Sárközy előtt kihirdették a halálos ítéletet. Innen a Restauer ezredes által előkészített földszinti siralomházba vitték őket. Ott a következő szerdai napon, március 2-án délelőtt 10 órától délután 4 óráig elkülönítve — egyedül Noszlopyt, — a megfelelő biztonsági intézkedések mellett az érdeklődő közönség megtekinthette. Ezen idő alatt az 1. számú pavilon kapuját zárva tartották és egyszerre csak kis számú kíváncsiskodót engedtek be.