Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

I. A Noszlopy család

Noszlopy sörnyepusztai birtokához rövidesen újabb 20 holdas örökség révén 51 hold szántó, 5 hold kaszállórét és 3 hold belső telek tartozott. A kisgombai nádszegi pusztában örökölt 53 holdon, mely a község 2,7 százalékát tette ki, ott szántóföldi művelés nem folyt. A birtokrészhez 36 hold kaszálórét, 16 hold szőlő és szőlőalj, valamint az 1 holdnál nagyobb belsőtelek .tartozott. Ezt a kisgombai birtokrészt kapta meg és itt élt 1845 tájától Noszlopy Gáspár.

20 A családi szántóföldek Vrácsik község úgynevezett Bagolyrét és Alsómező, illetve az Akonás és a Rozsoskert dűlőjében terültek el. Noszlopyék ugarolással, a föld jelentős részét vetetlenül hagyták. Az elavult termelési szerkezetben jobbára rozsot és kevés tavaszi árpát termeltek. 1852-ben a teleköszeíráskor a belevetett magnak az első osztályú szántóföldön búzából, rozsból és zabból ötszörösét, a másodosztályúban háromszorosát, a harmadosztályúban pedig rozsból csak kétszeresét kapták meg. A rétek 1200 négyszögöl után 9 q szénát és 5 q sarjút adtak. A harmadosztályú savanyú szénát adó legelők részint a homokos, részint a vizenyős talaj miatt egy-egy kaszáláskor mindössze csak 1 q-át adtak. A községhez tartozó erdő felerészben nyír, felerészben pedig nyár- és égerfákból állott. A 20 éves vágási időszak mellett 1200 négyszögölönként 3,8—4,0 öl fára lehetett számítani.

30 Noszlopy Antal birtoka belső irányítása mellett — kivéve, amikor a megyei táblabírói elfoglaltsága volt — a nap jelentős részét földjein, a munka ellenőrzésével töltötte. A Noszílopy-birtokon a föld művelését általában 5—6 zsellércsalád végezte. Az 1810-es években a zsellérei, 4 család, házzal rendelkező, régi vrácsiki lakos volt. 1767-ben már 2 család, a Sótonyi és a Péterfai család a faluban élt. 1819-ben Niklai Ferenc helybeli lakos Noszlopy ispánja és bizalmasa volt. Maráczi János a kocsisa, valamint Üj-Polgár György, Sótonyi Ádám és Péterfai László voltak a zsellérei.

31 Noszlopy birtokán 1820 körül Ferencz János zsellér helyett, Gannai István mezőcsokonyai hazátlan zsellér a sörnyepusztai birtokra szerződött. Az első években Gannai 32 robotnappad tartozott Noszlopynak, később ezt felemelték 40 napra, ezért 1834 tavaszán a Gannai család még a szerződés lejárta előtt Vrácsikot otthagyta.

32 1834 tavaszán Noszlopy és Fodor földbirtokos társa a curális zselléreiket a legnagyobb dologidőben megyei közmunkára nem engedték el. Ezért mindkettőjüket a vármegyei közgyűlés megidézte és „elrettentő példaként" tárgyalta. Az 1834. augusztus 21-i közgyűlésen már eltekintettek a két földesúr megrovásától. A megyei közgyűlésen rövidesen szükségesnek tartották a zsellérek megyei szolgálatait kidolgoztatni.

33 1832—35 között Noszlopy Antal a helyi közbirtokosak nevében Kaufer sárdi boltossal a kocsma haszonbérletére évi 410 forintnyi váltócédulákhan szerződést kötött.

34 A Noszlopy-család az 1830-as és 40-es években jelentős birkanyájjal, sőt 1841-ben selyemhernyó-tenyésztéssel is kísérletezett. Ekkor már Vrácsikon Noszlopy Pál gazdálkodott, miközben Gáspár Pápán jogot hallgatott. A selyemhernyó-tenyésztéssel Noszlopy Gáspár is próbálkozott és valószínűleg sikeresen.

35