Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

de baja semmi sem lett. Feri ugyan kárhoztat, hogy emberszereteted gótot vetett az öreg Cs.(epcsányi) vele elbánásban, mert igen sok bajnak eleje volna véve."

00 Csepcsányinét ősszel, október 21-én vették őrizetbe. Október 12-én a Békés megyei elöljáróság ugyanis értesítette a pesti haditörvényszéket, hogy ott gerillákat fogtak el, akik Pesten levő személyekkel tartottak kapcsolatot. Protmann Pest-budai rendőrigazgató október 28-i jelentéséből ismeretes, hogy az elfogott 15 személy közül többen kapcsolatban voltak Noszlopyval, sőt vele együtt a gerillákat szervezték. Sajnos az illegalitás szabályainak a meg nem tartásából következett be. hogy a letartóztatott fiatal Podhorszky Mária, aki a szervezkedésről sokat tudott, az „alapos rendőri beható kezelés után vallott". Kiderült, hogy ez a földalatti csoport februártól, illetve 1852 nyarától tevékenykedett. A csoportot Kossuth egyik ügynöke hozta létre, melynek célja a szabadcsapatok létrehozása volt. Protmann embereit sajnos a női gyengeség korán nyomra vezette

50 Noszlopy Gáspár 1852 tavaszától a pesti lebukások után Nagy Józseffel, az egyik szabadon levő bizottsági itaggal kapcsolatba került. Feltehetően Csepcsányiné segítette elő a találkozást, mivel — feltűnő termete miatt — keveset (járhatott a pesti utcákon. Nagy Warghától külön tevékenykedett és ezzel ő, és Noszlopy is, hónapokat nyert. A rendőrség ezért 1852 novemberig Noszlopy (nyomára még nem juthatott. Nagy József a Pesti Bizottság többi szabadon levő tagjával együtt a közeli felkelés reményében, vállalkozó /fiatalokból szabadcsapat szervezését megkezdte. Ekkor jutott Nagy Noszlopy nyomára. Ezután Noszlopy a gerillák szervezését és a vidéki irányítást vállalta. Nagy a későbbi vád szerint, a „magyarországi forradalmi üzelmek felső vezetésével volt megbízva. Saját közlése szerint, közvetlenül Kossuthtól kapott megbízást és pénzt a gerillák toborzására."''

7 Kossuth az emigrációjában továbbra is egy nemzetközi konfliktus lehetőségében reménykedett, amelybe Ausztria belebonyolódhat. 1852 elejétől az erdélyi székely szervezkedők letartóztatása, február elején pedig Piringer-Pataki (Mihály kivégzése után, nagy bátorság kellett a szervezkedést újrakezdeni. A székelyföldi szervezkedést az osztrák rendőrség ügynökei derítették ki, mivel a mozgalom egyik vezetője ott is áruló volt. Noszlopy Antal önéletrajzi visszaemlékezésében ekkor már reménytelennek tartotta a földalatti szervezkedést, és Kossuthot könnyelműségéért hibáztatta. „Aki anélkül, hogy biztos segélyről bizonyos lett volna, a hon virágait, jövője legszebb reményeit a vérpadra taszítá!"

00 Noszlopy 1852 tavaszán Kossuth üzenetében és a közeli felszabadító harc reményében bízva, önkénteseket toborzott. Tudomásunk van az osztrák rendőrségi aktákból, hogy megfordult a Mátrában és a Bakonyban, ahol megkezdte a szabadcsapatok szervezését. Május hónap folyamán Mihanovich Konstantinápolyból Bach belügyminiszternek a következőket jelentette: Szuchel Salamon nemrég Magyarországról érkezett, aki bizalmas beszélgetésben elmondta „ ... ő nemrég a Bakony erdőségében volt, ahol Noszlopy 70 Kossuth, hívövei tartózkodott".

59 Noszlopy ne-