Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

a legbiztosabb jelentést lenni képes, 4-szdr: És végre néhány nappalba forradalmat megelőzőleg, a népet rendelni, a felkelés napjáról értesíteni és a helyet, hová csatlakozás végett mennie kell, tudtára adni"'' Noszlopy szerint a bizalmat élvező egyén ezekre alkalmas. Elég csupán 2—3 megbízható fő egy-egy helységben, hogy az árulás ne következzen be. Háromhetenként utasítással és jelentésadással tartaná velük a kapcsolatot. Ö a Bakony és a Mátra barlangjait tartotta megfelelő gyűjtő és csapatátalakító helynek. A forradalom kitörésekor a kifejtett tennivalókat kell alkalmazni és a népet, a ,,lehető legrövidebb idő alatt a helyéhői ki kell indítani". A zavaroktól pedig visszatartani kell. Viszont az árulókkal a felkelők azonnal számoljanak le. „Ha ellenségeinkkel mérkőzni akarunk, az övékhez hasonló fegyverekkel kell élnünk. Őnekik minden szavuk hazugság, hitszegés s így irányukban mi sem tartozunk becsületbeli kötelezettséggel." A korabeli honmentési és felkelést előkészítő tervekkel szemben Noszlopy Gáspár terve realisztikus volt. Természetesen az övé sem nélkülözött naiv elgondolásokat. Noszlopy is, mint a többi földalatti mozgalmat irányító vezér, a szubjektív óhajtól vezettetve a forradalmi hullám gyors közeledését látta és várta. Pedig 1851 vége, 1852 eleje Európában nem kedvezett a forradalmi fellendülésnek. Az országban a nemzetiségiek a magyarsággal szemben ellenszenvvel viseltettek, a magyarok által lakott vidéken pedig a fáradtság és a közöny volt a jellemző. A köznemesség, mely a forradalomban és a szabadságharcban vezető szerepet játszott, 1849 után az ellenforradalmi terrortól megtört. A nemzetközi forradalom pedig késett. A magyarok 1852-től a franciáktól már nem várhattak segítséget. Mazzini is vesztett forradalmi népszerűségéből. Kossuth ugyanakkor pedig egy nemeztközi konfliktus létrejöttében még bizakodott, amely szerinte Ausztriát 1852 második feléiben válságba juttatná. 1851 késő nyarán Noszlopy Gáspár Békés megyében bujkált. Kapcsolatai révén Kondoroson Csepcsányi Tamás középbirtokosnál, mintegy fél évig kapott menedéket. A kicsapongó, mulatozó, nagy adósságokat csináló földbirtokosnak 1841-ben 19 800 pfrt követelést tábláztak be a birtokára. Első felesége elhagyta és másodszor a végleges kúriai válóperi döntés után, 1843-ban elvette az alig 23 esztendős Szemere Erzsébetet. A házaspár közötti korkülönbség a férj javára, mintegy húsz-huszonöt esztendő volt/"

3 Kicsapongó adósságcsináló életmódját Csepcsányi tovább folytatta. Második házasságából gyermek nem született. A szabadságharcban a már húsz esztendőt meghaladó Gyula fia huszárhadnagy volt. Csepcsányi Tamás vendégeinek Noszlopyt Kovács Imre néven, felesége távoli rokonaként mutatta be. A földalatti munkában Noszlopy rövidesen Csomoirtányi Károllyal, az Arad megyei Almássy birtok kezelőjével ismerkedett meg. Csomórtányinak a Pesti Bizottság egyik „vezetőjével", Wargha Istvánnal volt kapcsolata.