Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
V. Az illegális felszabadító mozgalom évei
Víéve, a földalatti munkát ő irányította az országiban. Kidolgozott rövidesen egy felszabadítási vázlatot, amely „A honmentés tervezete" nevet kapta. Az elkövetkező forradalomban a függetlenségért vívott harccal együtt, Jubál a társadalmi változásokat fontosnak tartotta. A magyar felszabadító harc — Jubál szerint — csak egy kedvező európai conjunktúrával, azaz egy európai forradalmi, vagy fegyveres harccal kapcsolható össze. Jubál a pesti központtal egy forradalmi vezető szervet óhajtott kiépíteni, amely földalatti munka vezetésére lenne. Vezetősége az elnökből és három 'tágból, a politikai, a gazdasági és a katonai vezetésre alkalmas személyből állott. Az országot négy részre osztotta. A részek élén egy-egy főnök állna, aki csak a Pesti Központi Bizottsággal tartja a kapcsolatot. így: 1. Dunán inneni Felvidék, 2. Dunántúl, 3. Tiszán inneni terület, 4. Tiszántúli terület. A területi főnökök alá a megyei főnökök, azok alá a járási főnökök, ezek alá pedig a községi biztosok tartoznak. A falusi megbízottak és a futárszolgálat megszervezése szintén szerepelt tervében. Az élelmiszerek, a ha dikes zletek gyűjtését is tervezte. A legfőbb tennivalók a nép szervezésére, felvilágosítására és a felkészítésre vonatkoztak/ 1 ' 1 Noszlopy Gáspár feltehetően 1851 nyarán újból az Alföldön rejtőzött. Ekkor Meszlényiné kérésére a saját felszabadítási tervezetét is elkészítette. Ezt a tervezetet Hentaller Lajos: A balavásári szüret című könyvében 1894-ben közölte. Akkor többen kétségbe vonták, hogy Noszlopy a szerzője. Ma, de 1955-től Lukács Lajos megjelent tanulmánykötetétől bizton állíthatjuk Noszlopy szerzőségét/' 5 Noszlopy 1851. november 7-én Meszlényinéhez, illetve Jubálhoz is eljuttatott egy vázlatot. A második teljesebb tervezet a letartóztatások miatt, a címzetthez már nem jutott el. A hosszú és terjedelmes tervezet szerkezete, nyelvezete és mondanivalója Noszlopyt igazolja. „A Tisztelt Ügytárs Úr!" megszólítású tervezetben Noszlopy az egész bizottságot keményen bírálta, és az elgondolások jelentős részével nem értett egyet. Ö, a forradalom elméleti, stratégiai-taktikai irányvonalát és annak gyakorlati előkészítését tartotta a legfontosabbnak, amelyhez a földalatti mozgalomnak jelentős összegre is szüksége lenne. A következtés forradalmi cselekedet megkövetelte, hogy az ellenséggel, elsősorban a belső árulókkal, a besúgókkal leszámoljanak. A forradalom és a szabadságharc alatt ezt a vezetők nem követték: „Nyílt tért engedett az árulásnak, mely mint az elhanyagolt )seb, a nemzettest minden ereibe magát bejészkelvén, utóbb vérébe is átment." Noszlopy kifejtette, hogy a nép csak a külföld segítségével nyerheti vissza szabadságát, de azért neki harcolni és áldozatot kell vállalnia. Noszlopy csak azt javasolta, amit minden következetes forradalmár egy levert elbukott forradalom után az ügy érdekében tehet — az árulókkal szembeni leszámolást követelte : „Fel kell használni a legnagyobb terrorizmust, mint azt ők mi ellenünk tették és fogják tenni, mint ők elég megátalkodtak a terrorizmust észközül használni az igaziság és szabadság ellen: kell, hogy elég
