Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
szárszázad volt. A huszárokat Veszprémbe érkezéstől állandóan felderítésre, az újoncozás végrehatjására használták fel. Székesfehérvár és Lepsény tájékára jártak felderíteni. Majd Veszprémbe visszatérve Mednyánszky parancsát, a Komáromba vonulásra kapták. Klapka egyrészt a lesújtó katonai vereségek hírére, másrészt az osztrákok előrenyomulása miatt, augusztus második felében minden portyázó és Komárom falaitól távol tevékenykedő magasabb egységet a várhoz közel parancsolt. Mednyánszkyt és Eszterházyt augusztus 16-án ezért Kisbérre rendelte. Az augusztus 16-i komáromi haditanács határozata szerint, azonban a Mednyánszky alezredes alárendeltségébe tartozó felszerelt somogyiak a Balaton partján és a Bakonyban néhány napig vissszamaradtak. Augusztus 19-én Mednyánszky — a világosi fegyverletétel híre után — Klapkától parancsot kapott, hogy a „leggyorsabb menetelésben Komáromba visszainduljon". A Noszlopy Gáspár által toborzott és hozzánk csatlakozott Zala—somogyi szabad csapatokkal együtt, egy nap és két éjszakai folytonos menetelés után testileg elgyötörve, lelkileg elcsüggedve a Bakonyon keresztül vissza is érkeztünk."' 207 A beérkezés augusztus 22-én akkor történt, amikor Mednyánszkyt katonáival Jablonovszki osztrák dandárparancsnok a fegyvernyugvás miatt kénytelen volt átengedni a zárógyűrűn. Szinnyei József komáromi naplójegyzetében a somogyiak bevonulásáról szintén megemlékezett. Ö jegyezte fel, hogy Komáromban a két század (!) somogyi vadászt Janik ezredes hadosztályába osztották be, míg a huszárok a Lehel-huszárokhoz kerültek, ahol a 4. századot alkották. 2 '' 8 Gelich Richárd könyvében megemlítette, hogy Komáromban Noszlopy embereit két önálló zászlóaljba szervezték. 2 '' 9 A tévedés Szinnyeinél volt, mivel a 3000 somogy—tolnai honvédet csak két zászlóaljba lehetett beosztani. Komáromba magukkal vitték a Kaposváron öntött 6 fontos, valamint a 6 darab egy fontos ágyút is. Hasonlóan a tölgyfából készített, erős vasabroncsokkal ellátott 6 fontost is a várba vitték. Noszlopy Veszprémben augusztus 19 után — feltehetően 20-án —• kapta az utolsó rendelkezést a bakonymelléki mozgó sereg parancsnokától az újoncok sürgős kiállításáról. Mednyánszky levelében Noszlopyt személyes találkozóra hívta meg Tés községbe. 270 Noszlopy Veszprémet azonban nem hagyta el. A világosi fegyverletétel híre ott a püspöki várban érte. Erről Noszlopy Antal a következőket írta: „Naponta nagyobb számmal látva a városban ,a nagy seregből szállongott tiszteket i— és honvédeket levert arccal bolyongani, kik közt — Kun Géza Görgey táborbeli őrnagy közié velünk a szomorú hírt — katonai és polgári becsületét ikötve állításához, miszerint Világosnál Görgei parancsából a fegyverletétel valóban megtörtént! — Minő benyomást gyakorolt ez mindenkire közülünk, az leírhatatlan! Minden életjel megszűnni látszott — az eddig reménytől derülő arczokat bánat fellegekkel borítvák —, a mozgékony ifjúság aggá —, a férfiú bús komollyá, hogy mondjam — szoborrá 'vált."
