Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
nál, vagy Bezdánnál. Ês a Tiszán átmenni, ott ahol legbiztosabb. Ha a holnaputáni csata itt lesz és rosszul üt ki, csak a Tiszán túl, a baloldalán találkozunk r 2n Noszlopy Gáspár Szekszárdon, július 29-én kinyomtatott falragaszában „Somogyi Polgáriasak!' : '-hoz megszólítású felhívással fordult. A néhány mondatos bevezetőben Noszlopy azt kísérelte megindokolni, miért nem tudta megvédeni Scmogyot. Elsősorban Zala felkészületlensége és seregének elégtelen volta miatt történt meg a kivonulás Somogyból — írta. A „ . . . védseregünk magába gyenge arra, hogy a nála sokkal hamisabb ellennek megfelelhessen. El kell őket félrébb vonnom, hogy több hasonló legénységet seregelhessek s majdan egyesült erővel újra a csatájára kiállhassak. —• lm hát találtatni lelkes hazafiakra, Tolnai, Zalai, Bárányi, Veszprémi, Vasi s több felől jövőkre, kik által számunk tetemesen szaporodván, újra 'megyénk határaira lépünk, megküzdeni az időközben kebelünkbe rohant elleninkkel. Jertek tehát, mert minden lelketek nincsen velünk." 218 A felhívás feltehetően nem jutott el Somogyba. Az utolsó mondatai arra utaltak, hogy a Somogyba való újraérkezézésekor felkelteni óhajtotta a népet. „Siessetek Kaposvár alá — küzdjük ki a diadalt, — mire a múlt héten — elleneink nem nyújtattak alkalmat !" Július 30-án vette Noszlopy a hírt, hogy a császári hadsereg három nappal korábban mintegy 2500 fővel és 6 ágyúval Bajára bevonult. Ezzel Noszlopy számára a korábban elgondolt haditerv, — csatlakozás az Alföldön levő sereghez, — kútba esett. 219 A dunai átkelésre alkalmas hídfőket augusztus első napjaiban a császári seregek megerősítették és a Dunántúlt gyakorlatilag elvágták az Alföldtől. Noszlopy július 31-én úgy döntött, hogy az üldözésére küldött Nugent serege elől kitér és megkísérli a Bakonyban, illetve a Komáromban levő magyar erőkkel a csatlakozást. Július 31-én érkezett meg a futárja Szemerétől is, aki azt a hírt hozta, hogy őt Tolna, Baranya, Zala és Somogy megyék kormánybiztosának is kinevezték, „ . . . addig is, míg a biztosabb közlekedés idején az erről szólandó megbízólevelet kézbesítendheti." 220 Noszlopy hivatalos formában is ezzel a dél-dunántúli vármegyéknek a kormánybiztosa lett. Szemeire a jogi alá- és fölérendelésig, a közigazgatásban még ekkor is lényeges vitának a végére tett ezzel pontot. A pánikba esett déldunántúli vezető tisztviselők elmenekülése és a több hetes késés után Noszlopy csak néhány emberre tudott támaszkodni. Noszlopyn kívül Dél-Dunántúlon ekkor már egyetlen kormánybiztos sem volt a helyén, és senki nem foglalkozott megyéje fegyveres védelmével, ellenállásával. 16. A dunántúli alsómegyék kormánybiztosa Noszlopyt az újabb kinevezés nem érte váratlanul, hiszen egyedül ő volt, aki a Dél-dunántúlon addig is bizonyított. Ö volt alkalmas a legnehezebb katonai és polgári feladatok végrehajtására. Noszlopy kinevezésének első intézkedései közé tartozott, hogy július 31 J én Tolna megyé-
