Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

védsereg 600 főből áll, s önnek szükség esetében segítségére készen áll." A tolnai honvédeket Bonyhádon fegyverezték fel és képezték ki.11 Meglepetve vette tudomásul viszont Noszlopy, hogy Csertán zalai kormánybiztos Keszthelyről a Kisfaludy gőzösről, az ellenség hátából értesítette. A néhány soros levél Csertén teljes apátiájáról, összeomlásáról festett képet. „Én Zala megye részéről mindent elkövettem a lehető védelem eszközlésére, de fájdalom semmi sem sikerült, és így mind magam, mint pedig a tisztikar védelem nélkül állunk az Isten oltalma alatt." A zalai tisztikarral még aznap Füreden értekezett, illetve búcsúzott attól el és sietve Szegedre ment.12 Utolsó intézkedése, illetve rendelése július 29-én a Csontos Sándor parancsnoksága alatti egységnek szólt. Elrendelte, hogy „honvédekkel Noszlopy Gáspár úr seregéhez csatlakozzék és további rendeleteit attól veendi."'^

3 A Szekszárdon töltött napok erővel töltötték meg a somogyiakat. Noszlopy és stábja eleméiben volt, Gyűléseket tartott, rendeleteket közölt és közben gondja volt katonái kiképzésére és a hozzá csatlakozott újoncokra is. Július 29-én reggel Szekszárdon a megyei tisztikart összehívta, akiktől teljes odaadó hűséget követelt meg. Nagy gondot fordított továbbá az ellenség mozgásának a felderítésére. A császári seregről a felderítők adatai nyomán naponként kellett jelentést készíteni. Különösen az ellenség Pécs körüli mozgását figyeltette.

214 Július 29-én Szekszárdon, a Vas és Zala megyéből két századnyi honvéd csatlakozott hozzájuk. Korábban nagyobb számban voltak ugyan, de útközben sokan lemaradtak, illetve megszöktek.

215 Ekkor már mintegy 2000—2100 főnyi újonc és kiképzett honvéd állt Noszlopy rendelkezésére. Sajnos a többségüknek korszerű fegyvere nem volt. A lelkesedés, a haza iránti elszántság azonban sokat pótolt. Noszlopy Szekszárdról Szegedre, Szemeréhez futárt küldött és levélbe „tudtára adván itt létünket és miután a túlnyomó erő ellenében Túladunára a magyaír kormánytól elszigetelve hosszas ideig magunkat fel nem tarthatják, további teendőkre nézve tőle utasítást kért."

2lG Szemere Noszlopyt a július 29-i válaszlevelében, az erdélyi és a tiszántúli helyzetről tájékoztatta. A közvetlen hadihelyzetről pedig kiemelte: „Baja most fedetlen. Vetter Bácskában van. Komáromtól azon országrész megmenthető. Szegedről a kormány elmegy N.Váradra, mert Szegeden a napákban csata lesz, itt nőm maradhatnak. — Most megy el tőlem Cs(ertán). Ő otthagyta Z(alát). örömmel értvén, hogy önnek sok népe van. Talán Önnek van fentartva a népharc dicsősége. Adja Isten. De a népet el kell keseríteni. Rettenetes a nép, ha bosszús. — A Tisza mögül mi másodszor is megmenthetjük a hazát! Figyelmeztetem a nemzetiségekről szóló új határozatról, és a zsidószabadságról. Etzel hathat, hasson. . . Csak egy siker, egy győzelem a nép által itt és rémült lesz a nép, mint a szellőbül válik az orkán." A sietve papírra rótt sorok Szemere és a kormány pattanásig feszült idegállapotát a magyar forradalom élet-halál harcát mutatták. A levél mellé egy kis papírszeleten, feltehetően az akkor, és újabb friss információk alapján Noszlopynak a következőket tanácsolta: „Átjönni Bajáim