Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

A harmadik nemzedék indulása

ról és felismeréseiről. A harmadik nemzedék több kiváló költője: Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Hajnal Anna, Kálnoky László és Toldalagi Pál munkásságában ez a mitologizmus öltött alakot. A nemzedék költőinek harmadik csoportja ésszerű rendet kívánt formálni tapasztalataiból és felismeréseiből. Ennek az irányzatnak a képviselői is éltek a mitologizmus lehetőségeivel, de inkább csak a költői nyelv alakításának körében. A valóság dolgait, közvetlen élményeiket vonták tündéri fénybe, máskülönben fenntartották a lírai realizmus szemléletét. A racionalista örökséghez kötődtek: Képes Géza a plebejus demokratizmust, Takáts Gyula a dunántúli latinitást, Kiss Tamás a protestáns tradíciót, Rónay György az intellektuális katolicizmust, végül Csorba Győző a kartéziánus hagyományokat képviselte. Realisztikus költői szemléletük következtében ragaszkodtak a körülöttük élő szűkebb kulturális környezethez : Takáts Gyula Somogyban és a Balaton vidékén, Kiss Tamás Debrecenben, Rónay György Budán és Balatonszárszón, Csoba Győző Pécsett érezte igazán otthon magát. A Takáts Gyulának címzett levelek írói a harmadik költőnemzedék valamennyi csoportosulását képviselik: Radnóti Miklós, Vas István, Forgács Antal éppúgy megtalálható a levelezőtársak között, mint Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Kálnoky László vagy Képes Géza, Rónay György, Kiss Tamás. Sőt találunk olyan költőket is, akik csak közvetve kapcsolódtak a harmadik nemzedék törekvéseihez, minthogy a szomszédos országok magyar nemzetiségi irodalmai körében fejtették ki tevékenységüket. Ilyen az erdélyi Szabédi László, a vajdasági Dudás Kálmán és a kárpátaljai Sáfáry László, akiknek munkássága és társakat kereső igyekezete arra utal, hogy a harmadik nemzedék költői szemlélete és magatartása általánosabb módon érvényesült a harmincas évek fiatal magyar költészetében, a magyar nemzetiségi irodalmakban is. Ennek a fiatal költészetnek a helyzetéről, a fiatal költők anyagi viszonyairól, szellemi tájékozódásáról és kultúrájáról adnak képet a Takáts Gyula által megőrzött levelek. Egy nagyra hivatott, máris jelentős irodalmi értéket alkotó költőnemzedék hely- és szerepkereső küzdelmeit idézik fel a régi üzenetek. És felidézik persze a levélírók ifjúkori egyéniségét is, hiszen e leveleket a barátok között megszokott nyíltság, őszinteség hatja át. A személyességnek ez a mindenütt megnyilatkozó elemi ereje teszi érdekes olvasmánnyá, mondhatnám, epikus színekben és fordulatokban is gazdag szöveggé a levélgyűjteményt. Valóban, a Takáts Gyulának írott leveleket úgy is lehet olvasni, mint spontán módon születő kollektív elbeszélést, mint sajátos „levélregényt" a harmadik költőnemzedék indulásának eseményeiről és körülményeiről. (1982)