Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere - Somogyi Almanach 41. (Kaposvár, 1984)

I. Magyarok adta nevek - 1. A név olyan közszó, mely közvetlenül a tájra, annak valamely jellegzetességére utal

1. A név olyan közszó, mely közvetlenül a tájra, annak valamely j ellegzetességére utal

Minden tulajdonnév közszóból származik, amelynek az egyedi nevek keletkezése idején mindenki álltai érthető jelentése volt — szögezi le alaptételként Kálmán Béla (Kálmán, 5). Ez volt a helységneveik keletkezésének alapja is. A honfoglalás után következő első századokban (X—XII. század) gyéren alakuló állandó lakott helyeknek —■ a tájékozódás megkönnyítésére — nevet kellett adni. Ez sokféle indítékú lehetett. A legkézenfekvőbb az volt, hogy a táj jellegzetességéről nevezzék el a települést. Ezeket természetes neveknék nevezzük.

A jellegzetesség lehet pl. a talaj fajtája (Homok, Kő ~ Köves). Lehet, hogy valamilyen térszínforma vált a névadás indítékává, mert az volt annak a helynek a különlegessége. Ami nem volt különleges, arról nem neveztek el sem területet, sem települést, mert nem különböztette meg más vidéktől, tájtól, tehát nem lehetett egyedi, megkülönböztető név, mert nem lett volna értelme. így alakult pl. a Ság (kiemelkedés a tájból), a Ropó (lejtős hegyoldal) stb. Egy korai földvárról kapták nevüket, a különböző ... földvár nevű helységeik.

Más terület jellegzetessége valamely vízfolyás volt. A pataknak, mocsárnak, tónak, folyónak stb. bizonyára volt már régebbi neve, melyet lehelt, hogy a honfoglalás előtti népeiktől örököltünk. így a mellé települt falu felvehette a víz nevét (Hosszúvíz, Csurgó, Sió ..., Kapos .. ., Túr stb.).

Valamely növény is jellemzője lehetett a tájnak: a településnév az adott növény nevéből alakult. Ha a som volt a terület jellemzője, akkor ebből keletkezett tájnév vagy településnév (Som, Somogy, Somodor), ha a bükkfa, akkor Bükkös(d), ha a szilfa, akkor az (Szil), ha az égerfa, akkor ebből alakulhattak nevek (Egres, Egerszeg), ha a meggyfa, akkor ebből (Meggyes), ha a kőris, akkor a Körös stb.

Egy-egy jellegzetes állatról is elnevezhettek területet majd helységet. Ahol sok volt a fürj, az lehetett fürjes vagy Füred. Ahol a róka volt a jellemző vad, azt a területet vagy települést a róka régi nevéről Ra- vazd-nafc nevezhették. így alakultaik helységnevek a szamár nevéből (Za- márdi), a varjú madárnévből (Varjas). Ahol a rák volt a patak jellemző állata, ott alakulhatott ki a Rákos, Ráksi, Rákó földrajzi nevünk.

A táji jellegzetességet jelentő közszóból alakult helynevek a XI— XII. században keletkeztek főként. Ezekben a korai századokban azonban még nem minden táji jellegzetességet jelölő közszó volt tulajdonnév. A legkorábban, pl. a Tihanyi Alapítólevélben (1055) is még sok körülírást találunk, amelyben a hely határvonalait vagy végpontjait tüntetik fel. Azért sem használhattak tulajdonnevet egy-egy lakott hely megnevezésére, mert jobbára még mozgó települések voltak a honfoglalás utáni első századokban a nomadizálás miatt. Amikor aztán kezdték meghono9