Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

A felsőkereskedelmi iskola is — mindenek előtt — megyeszékhelyi jellegű volt. 1941-ben 209 osztályozott tanulójából 53,1% kaposvári volt. A megyén kívül Tolnából jártak a legtöbben az iskolába, számszerint 16-an, amelyből 11 dombóvári tanuló volt. A taníttató szülők társadalmi rétegződését illetően, ebben az iskolában is az iparos családok vezettek, a második helyet pedig a kereskedő szülők foglalták el. De jelentős számú közlekedési alkalmazott és nyugdíjas is itt taníttatta gyermekét.

A város gazdasági életének a szolgálatában jelentős szerepet betöltő iskola a két világháború közötti 22 esztendőben (1920—1942) 6544 tanulót bocsátott ki a falai közül, amelyben — többek között — a tankönyvíró Merényi Oszkár, Földi István, Szalai Richárd és Tóth Zoltán stb. tanított.

Az 1867/68. és 191112. iskolai esztendők között 822-en végezték el a gimnázium legmagasabb osztályát. Közülük csak 659-nek tudtuk nyomon követni az iskola elvégzése utáni pályafutását, illetve tovább tanulásának az útját. E 659 végzett tanulóból legtöbben a közalkalmazotti (hivatalnoki) pályára lépték, a számuk 202 (30,7%) volt. Ügyvéd vagy joghallgató 165 (25,0%), orvos vagy orvostanhallgató pedig 104 (15,8%) volt. (1910-ben a 20—30 ezer lakosú rendezett tanácsú városok közül a közszolgálatban állók és a szabadfoglalkozásúak számát (az eltartottakkal együtt: 2135) illetően ötödik helyen állt a város Eger, Máramarossziget, Nagybecskerek és Szolnok után.) Jóval kevesebben mentek a műszaki pályákra: mérnöknek vagy erdőmérnöknek mindössze csak 51 (7,7%), pedagógusnak pedig 43 (6,3%). Sorrendben a hatodik részesedés: 31 fővel a lelkészi pályáé volt s — ami meglepő! — csak 20-an készültek a nagy agrármegyében a gazdatiszti pályára a végzettek közül. Viszonylag kevesen mentek a kereskedői és az iparos pályákra is (18:6), (az utóbbiaknál még a katonai pályára készülők száma is nagyobb volt (11). A véderő alkalmazottai (689) tekintetében — 1910-ben — Eger és Nagykanizsa után a 3. helyet foglalta el a város. Mindössze csak ketten kerültek művészeti pályára a végzettek közül.

A gimnázium tanulólétszáma az 1812 és 1912 közötti évszázadban 20 695 volt, amelyből 19 177 tanuló (92,6%) tett vizsgát. Mindössze csak 1518 tanuló távozott vizsgálatok nélkül az iskolából, a beiratkozott tanulók 7,4%-a.

A gimnázium tanulóinak a vallásfelekezetek szerinti megoszlása az említett száz esztendő alatt a legnagyobb részesedéssel, számszerint 13 458- cal (65%) a római katolikus diákokat érintette, számban utána az izraelita diákok következtek 5195 fővel (25,5%). Mind a református tanulók (808, 3,9%), mind pedig az ágostai evangélikus tanulók száma (382, 1,8%) igen jelentéktelen volt a katolikus jellegű gimnáziumnak számító középiskolában.

Az izraelita tanulók számának emelkedése különösképp a kapitalizmus első félévszázadában tört előre, egyenletesen emelkedvén a dualizmus kezdő éveitől. Míg a kései feudalizmus utolsó félévszázadának négy évtizede alatt az izraelita tanulók részesedése csak 1,8%-os volt, addig az 1849/50—1889/90 közötti négy évtized alatt a római katolikus tanulók aránya a beiratkozottakéhoz viszonyítottan már csak 60,9%-os volt (a 6181 tanulóból 3770), az izraelita tanulóké pedig 30,5%-os (a 6181 tanulóból

48