Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

VKM az iskola nevét „Táncsics Mihály” állami általános gimnáziumra változtatta. A modern és a korszerű általános iskolai rendszer bevezetése következtében — 1950-től — kiépült az intézményben a 4—4 osztályos struktúra, amelyben az általános jelleg mellett humán-, reál- és orosz tagozatos (szakosított) osztályok is szerveződtek, amelyekben a természettudományos szaktárgyak egyre intenzívebb előretörése következett be a humán tárgyakkal szemben. 1958—59-től megkezdődött a politechnikai oktatás is a falai között, amely azonban — a tárgyi felszereltség hiányában

— nem tudta beváltani a hozzáfűzött modern és korszerű elképzeléseket. 1962-iben már 33 tanár és 726 tanuló ünnepelt a „másfélszázados jubileumon”. Ettől az időtől kezdve koedukáltan neveltek az iskolában, aminek következtében a leánytanulók aránya — 1965/66-ban már 50% fölé nőve— egyre emelkedett, ami részben akkor a gimnáziumok jövője körüli bizonytalansággal — a gimnáziumok és a technikumok, ill. a szakközépiskolák jövendője körüli hullámzásokkal volt összefüggésben. Ez a bizonytalanság azóta már felszámolódott, a gimnáziumok véglegesen megmaradtak az egyetemi előképzés szolgálatában, hisz — köztudottan — már nemcsak a bölcsészettudományok építenek a gimnáziumokra, hanem még a műszaki, az agrár- és a közgazdaságtudományi egyetemek is, hagyván a gépipari, a mezőgazdasági és a közgazdasági szakközépiskolát inkább a szakemberutánpótlás középhadának a képzésére és nevelésére.

Az iskolának a falai között 1947-ben már a Dolgozók Gimnáziuma is megnyitotta a kapuit a demokratikus kultúrpolitika szolgálatában. Bár csökkent a bejáró tanulók száma — két kollégiuma és két internátusa is lévén a városnak — regionális szerepköre azonban — mintegy 30 kilométeres körzetben —- napjainkig is fennmaradt.

A tanulóifjúságnak a közművelődés területén is jelentős eredményei születtek: ide tartozván a Helikon versenyek (tanulmányi spartakiádo'k) eredményei, egy reprezentatív, válogatott tanulócsoportnak az UNESCO eredményei, a tanácsköztársasági hagyományokra épülő diáklapnak: a Voluntasnak a rendszeres megjelentetése, valamint a tanároknak a 150> éves „jubileumra” kiadott emlékkönyve (1962), és az 1972-ben megjelentetett „Acta Gymnasii” című kiadvány, amely — lényegében tízévenként készített jelentés az intézményben folyó tanári és ifjúsági tevékenységről. A kötet történetstatisztikai adataiból tudjuk, hogy — 1962—1972 között — újabb 6954 tanuló hagyta el a legősibb kaposvári gimnázium kapuit.

Igen jelentős változások történtek a Munkácsy Gimnázium felszabadulás utáni életében is. A város legszebb parkjának a tőszomszédságában felépült új intézményben az 1944/45—1973/74 közötti három évtized alatt az osztályok száma 180-ról 474-re, a tanulók száma 6954-ről 18 619-re, az érettségizetteké pedig 484-ről 3825-re emelkedett. A gimnázium 1965, 66-os iskolai esztendőben egészségügyi szakközépiskolával egészült ki. A biológiát, a kémiát, az orosz, az angol és a német (korábban a francia) nyelvet tagozatosán tanító intézményben napjainkban is jelentős pedagógiai kísérletek folynak. Az UNESCO asszociált iskolái közé tartozó intézményt reprezentálják a biológia, a latin, a földrajz, a kémia, az orosz és a magyar nyelv területén országosan elért tanulmányi eredményei, a közművelődés terén pedig a helikoni versenyek arany fokozatai (kamarakórus stb.), va92