Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
mellett, a városban már szinte hagyományosan is közismert, vonósnégyest is szerepeltethessék.109 A zenei oktatás különösképp a Munkás Zeneiskola falai között ért el jelentős sikert 1919-ben, amikor is a 400 zenét tanuló ifjú már nem fért el a Munkásotthon falai között és a Városi Munkástanács javaslatára megkezdődhetett a zeneiskola szervezése Szentirmay Gyula zenetanár tervei alapján.110 A Kaposvári Zenekedvelők Egyesületének államilag engedélyezett zeneiskolája, amelyet a város segélyezett magánzeneiskolának tekintett, az ellenforradalom időszakában Soltész Emil igazgatásával működött és gyarapodott tovább, amely csak a felszabadulás után tudott átszerveződni — 1948-ban — a thj. város zeneiskolájává. Az egyesületi élet az ellenforradalom első éveiben — egyébként — erősen visszaesett a „közállapotok folytán”, találóan jegyezve meg az alábbiakat az egyik titkári jelentés: „Komikusán hangzik, de a helyzet az volt, hogy az egyesület össztevékenységét az egyesület zongorája képezte.”111 Újra kellett szervezni az egyesület kereteit is, új tagságot kellett ^ toborozni és új zenekart szervezni, amely — így — felszabadulásunk 30. évében ünnepelheti fennállásának a félévszázados jubileumát. Mind a zeneiskolának, mind pedig a mindmáig működő Városi Szimfonikus Zenekarnak ez az Egyesület volt a bölcsője. De az Egyesület szorosan együttműködött a kórusokkal is. Vele egyidőben alakult meg Máhlik Mátyás postatiszt iniciativájára a Postás Dalárda, amely a Vasút énekkarával egyesülve a Városi Dalárda alapját képezte Soltész Emil vezetésével (1925). A városban az említetteken kívül még az Iparos Dalárdának és a Munkás Dalárdának is jelentős hagyományai voltak a felnőtt kórusok soraiban, míg az iskolai énekkarok közül a Somssich Pál reálgimnázium, illetve a Táncsics gimnázium énekkara végzett jelentős munkát az új magyar kórusmuszika megszólaltatása tekintetében (Kodály-művek stb.) a jeles tanárkarnagyok közreműködésével (Róder Pál, Molnár István, Gelléri Emil, Nyakas József, Zákányi Zsolt). A hagyományos virágzó dalkultusz következtében a Dunántúli Dalos Szövetség csakhamar székhelyévé választotta a várost, benne rendezvén meg 1928-ban dalversenyét, amelyen már 5 jónevű felnőtt kórus hirdette szép sikerrel a kórusmozgá- lom fellendülését a város falai között s a város vezető szerepét Dunántúl zenei életében. * * * A teátristák mindig szívesen látott vendégei voltak a városnak. A reformkorban — mint már szóltunk róla — különféle pajtákban s kocsiszínekben (így a Május 1. u. 5. sz. alatti hajdani Bereczk-ház udvarán is), majd a városháza nagytermében, a 8(Pas évek végétől kezdve pedig a Séta téri színkörben, több alkalommal pedig a Korona-szállóban, majd 1911- től az állandó kőszínházban játszva. 1886 tavaszán a város polgármestere tudomására hozta a „színiügy” barátainak, hogy a Szarvas-kerti aréna lebontása után a város színház nélkül maradt, noha az egyre növekvő értelmiség megérdemelné — 64
