Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
nak a reménynek adott kifejezést, hogy majd buzdító hatással lesz a megye egészének a népnevelésére. Az egylet a városban azonnal a népoktatás szolgálatában kezdte el a munkáját, felvéve soraiba — tagdíjfizetési kötelezettség nélkül — a város tanítóit, akik csakhamar meg is kezdték az iskolakötelesek101 összeírását és a szegény tanulók megsegítésére — kisebb-nagyobb sikerrel — gyűjtési akciókat szerveztek. Széles körű akciót szerveztek az iskolába járás propagálására, óéiul tűzvén ki, hogy „a lehetőségig egy iskolakötelezett se legyen a városban, ki akár hanyagságból, akár szegénységből az iskolát kikerülje.”10Az egylet — alapszabályai szerint103 — a legfőbb teendőjét abban látta, hogy a város lakosságában jelébressze az óvodáktól kezdődő közoktatás hasznát és szükséges voltát a szülőkben, segítse és támogassa az iskolák taneszközökkel való felszerelését s leendő könyvtárát pedig — egy könyvtárnok-tanító kiképzésével — a pedagógusok továbbképzésére használja fel, segítve a városi iskolák közsógesítésének a folyamatát is. * * * A népnevelési egyletek nagy korszakában a tudomány és az ismeret- terjesztés szolgálatában is alakultaik egyesületek. Ilyen volt a megyeszékhelyen alakult Somogy vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat is, amelynek 1877. dec. 17-én volt az alakuló ülése. A Társulatnak az volt a célja, hogy feltárja a megye területén a régészeti leleteket és kutassa a helytörténeti forrásokat, továbbá, hogy megvásárolhassa azokat a régészeti tárgyakat, amelyeknek az összegyűjtése után felállítható lesz Kaposvárott a régiségtár, a múzeum elődje. A Társulat évnegyedenként üléseket tartott, tudományos felolvasásokkal és vándorgyűlésekkel. Még évkönyv kiadására is futotta a Társulat energiája.104 A Társulat elnöki székében Sárközy Titusz ült, a titkári teendőket pedig a kezdetben Barla Szabó József látta el. A jegyzői tisztet pedig az a Melhárd Gyula töltötte be, aki jeles helytörténésze volt a megyének s később még a titkári tisztséget is magára vállalta. A Társulatban a főgimnázium tanári karának néhány jeles tagja is tevékenykedett, akik közül ezúttal csak Cselkó Józsefet, Melhárd Gyulát, Mortenson Edét, Fatér Jánost, Bécsy Mártont és OkányiTált említeném. A Társulat nagy energiát fejtett ki annak érdekében, hogy a megye- székhelyen a jelentős történelmi évfordulókat is megünnepelje. Így került a sor 1886-ban a török alól való felszabadulás 200 éves fordulójának a megünneplésére is. Eredményes működéséhez tartozott az a felkérés is — a megye törvényhatóságának 1885-ben hozott határozata alapján —, hogy tagjaival irattassa meg a vármegye monográfiáját. A kezdeti sikerek után, a működés második évtizedében már visszaesés következett be a Társulat életében. Nem folytatta az anyaggyűjtést sem a megye történetéhez és nem tudott vállalkozni többé évkönyve megjelentetésére sem. ❖ * * 59
