Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

Természetbarátok Turista Egyesületének kaposvári csoportjában (1912), 23. a Magyarországi Könyvnyomdászok és rokonszakmabeliek Szakkörében (1914), 24. az Evangélikus Nőegyletben (1917), 25. a Lorántffy Zsuzsanna Egyesületben (1920), 26. az Országos Bethlen Gábor Szövetség kaposvári fiókjában (1937) és végül 27. a Pete Lajos Dalkörben (1937). (Az egyesületek jó részében — különösképp a Horthy-korszak jótékony egyesületeiben, mint pl. a 200 tagú Turul Jótékony Asztaltársaságban (1922— 1947) főként az ellenforradalom korában a „hazafias szellemet” ápolták, kulturális tevékenységük főként abban merült ki, hogy műsoros esteket rendeztek, melyeknek a bevételét szegény iskolás gyerekek felruházására és segélyezésére használták fel. Tevékenységükre szinte azonos mondatokat idéztek a korabeli krónikások a helyi sajtó hasábjaira: „Az ajándékok kiosztása után a tanulók bőségen uzsonnában részesültek, amelyet a tagok kedves feleségei és bájos leányai rendeztek körültekintő figyelemmel.")

* * *

A legrégibb kaposvári egyesületek egyikét a kórusmozgalom területén találhatjuik. 1865-ben indult el sikeres útjára a városban az énekkari mozgalom. Az önkényuralom és az abszolutizmus politikai merevségének a felengedő légkörében az öntevékeny dalárda-mozgalom nagyon eredményes tevékenységet tudott kifejteni. A kor a magyar dal, a magyar műzene korszaka volt. Az első magyar műzenei alkotások — a nagy tömegek igényét kielégítve — elsőrenden a dalárdamozgalmat vitték sikerre, a népszínművek dalbetétei pedig a műkedvelő színpadi mozgalmat. Moso- nyi Mihály, Erkel Ferenc és Liszt Ferenc kórusműveitől visszhangzottak a frissen alakult dalárdák, amelyek —- szinte — a nemzeti eszme „védegyletei” voltak, a hazafias érzelmek és érzések terjesztői.

Sok helyütt —- így Kaposvárott is — a dalárda alkalmat és ürügyet szolgáltatott a városi társasélet felemelésére, változatosabbá és élvezetesebbé való tételére. Valóban a dalárdák minden alkalmat meg is ragadtak a különféle társadalmi összejövetelek, vigalmak, műsoros estek, dalidók és mulatságok rendezésére. Élükön mozgékony tisztikarok állottak, jóhangú fiatalság énekelt a kórus soraiban és tehetséges vidéki karmesterek álltak a kórusok élén. Az énekelni szerető leányok és hölgyek társaságát is vonzó aranyifjúság soraiból verbuválódtak össze e műkedvelő mozgalom tagjai, akik bagaria csizmában, öblös tajtékpipával jártak a dalárda összejöveteleire, a karnagyok nem kis bosszúságára.

Az első kaposvári dalárda alelnöke Gruber Gusztáv ügyvéd volt, akit 1867-ben Kozma Sándor, 1869-ben pedig Roboz István váltott fel az elnöki székben. A megalakulás időpontjában a dalegylet azonnal hátamö- gött érezhette Roboz István Somogy című hetilapját, mint a dalárda hivatalos közlönyét. Ám utolsóként, de nem utoljára, a kitűnő karnagy sem hiányozhatott a sikeres és az eredményes munka feltételei közül. A dalárda első karmestere: Rully János elemi iskolai tanító volt. 1868-ban már a bécsi opera vicekarnagyi székéből egyenesen Kaposvárra került Mark- breit Zsigmond állt a kórus élén. A dalegyletnek először csak férfikara volt, amely Folly József házában próbált hetente három alkalommal: hét57