Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

közismert tény is, hogy az iskola ifjúsága az 1942-es országos középiskolai tanulmányi versenyeken a debreceni református és a szegedi piarista gimnázium után a harmadik helyen végzett.

A nyilvános tanulók száma még a háborús 1943/44-es iskolai esztendőben is 593 volt, amelyből 59,4% (352) kaposvári volt, 35,4% (210) pedig egyéb megyebéli, míg más megyékből mindössze csak 31-en (5,2%) tanultaik a falai között. A bejáró tanulók száma 110 (18,5%) volt. A vallásfelekezeti megoszlást tekintve pedig 483 volt a római katolikus, 45 a református, 43 az izraelita és 18 az evangélikus tanulók száma. A szülők foglalkozását tekintve •— az abszolút számok sorrendjében — 79 kisiparosé volt a vezető hely, a 78 köztisztviselőé pedig a második, s mindössze csak kettővel volt kisebb a kisbirtokos szülők száma (76) és 48 a kiskereskedőké; e számok is bizonyítván az iskola egyre inkább polgárivá és kispolgárivá átváltozott társadalmi hátterét a városban, amelyben azonban még mindig jelentős szerepet játszott a köztisztviselők megyeszékhelyi „középosztálybeli” súlya. Ez az arány nagyjából még a felszabadulás utáni első iskolai esztendőkben sem változott jelentősen. A 364 osztályozott tanuló szüleinek a foglalkozásbeli megoszlása az 1947/48. iskolai esztendőben csupán annyiban módosult, hogy az első helyre már a kisbirtokos szülők kerültek (66,0%), a második helyet ezúttal is a köztisztviselő családok foglalták el (48,0%), míg a kisiparos szülők a harmadik helyre (39,0%), a nyugdíjas szülők pedig a negyedik helyre kerültek (35,0%).

Lényegében a Munkácsy gimnázium jogelődje: az 1918/19-i iskolai esztendőben megnyitott Kaposvári Egyesületi Leányközépiskola (1922-től Egyesületi Leánygimnázium, 1927-től Egyesületi Leánylyceum, 1931-től újra Egyesületi Leánygimnázium) is a város társadalmának jelentős áldozatvállalásából építhette meg 1925-ben új kétemeletes épületét, amelyben 1918 és 1944 közötti évtizedekben 6954 nyilvános és magántanuló nyert osztályzatot, 18 osztályban, akik közül 1925-től 484-en tettek sikeres érettségi vizsgálatot, e számok is jelezvén az intézmény kulturális súlyának növekedését a város polgári társadalmában, amelynek igen jelentős részesedése volt a tanulóik sorában, hisz az 1943/44. iskolai esztendő 376 tanulójából 225 (59,8%) volt kaposvári. Az iskola társadalmi hátterében taníttató szülők foglalkozására is figyelvén: az első helyen 118 értelmiségi, a másodikon 60 kereskedő, a harmadik helyen pedig 53 iparos családot találtunk. Az igazgatók és a tanárok sorában pedig Bíró Lajos, Biczó Ferenc, Lendvai Ernő, Újvári Jolán és Kővári Aladár stb. nevét jegyezhetjük fel.

De nemcsak a gimnáziumnak a sorsa alakult kedvezően Eötvös „kormánya” alatt a városban, hanem — az új népnevelési eszmék szolgálatában életrehívott Népnevelési Egylet működésének az eredményeként — a városban működő elemi iskola történetében is igen jelentős fordulatra került a sor ezekben az esztendőkben. Az 1869 koratavaszi képviselőválasztás eseményeit — nem kevésbé jelentős — koranyári kultúrpolitikai akció követte még ugyanezen esztendőben a városban. 1869. június 6-án ugyanis — a plébános mellőzésével — nagygyűlésre szólította a város vezetősége a római katolikus egyház híveit azon kérdés eldöntésére, hogy a városban levő elemi iskolát községesítsék-e, vagy az továbbra is felekezeti is51