Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

a mezővárosban élő, a megye és az uradalom szolgálatában álló ügyvédek, orvosok, officiálisok, megyei tisztviselők, gimnáziumi tanárok közül többen az olvasói lehettek. Erről tudósított Döbrentei Gábor is 1830-ban a Hasznos mulatságokban, amelyben a kaposvári olvasószobáról — többek közt — az alábbiakat írta: „Különösen meg van pedig ezek átal a helybeli gimnázium igazgatója tanító társaival együtt az olvasószobába mindenkor szabadon való bejárhatásra kínálva és híva, mely reggeli 8 órától fogva 12-ig s délután 3-tól 8-ig, naponként nyitva áll.”

A mezővárosi közművelődés kapcsán — a könyvtár mellett — mindvégig jelentős szerepet játszott a város kulturális életében a színészet, lévén a mezőváros lakossága a reformkori teátristáknak minden időben a leghálásabb „nagyérdemű” közönsége. A Karnyónét társulatának leírató Balogh István játékszíni igazgató, az egykori mosdósi elszegényedett nemesi család sarja, több alkalommal is tartott előadást a város falai között. Először — feltehetően — 1821-ben, másodszor pedig 1827 nyarán játszottak Kaposvárott a társulat teátristái. Maguk a város vezetői is jó mecénásai lehettek Balogh társulatának, miután tudomásunk van arról, hogy 1828. január 6. és február 24-e között még a városháza üléstermét is átengedték az előadások céljaira. Sőt, a város vezetőivel való jó kapcsolat következtében — az előadások után szélnek eresztett társaságból — Balogh István igazgató visszamaradt másfél esztendőre nótáriusnak a mezőváros szolgálatában.

Arról is van tudomásunk, hogy 1830. aug. 2-án is játszottak a város falai között, ekkor azonban a Korona-szállóban, ahol már a Hamletet is bemutatták a városban először. (Az első Hamlet előadás a megyében ugyanezen év tavaszán: Kötésén volt!) A kaposvári Hamlet előadásnak 60 forint volt a bevétele, ez volt a legjövedelmezőbb produkció a 29 előadás közül. Sőt, arról is van tudomásunk, hogy a 31 különböző darabot bemutató augusztusi játékszíni szezon utolsó napján: augusztus 29-én már szabadtéri előadást is tartottak a város piacán.51

Igaz, hogy a mezőváros nem a folyamatos művelődés városa volt, hanem egy olyan közösségé, amelyben a művelt emberek világító fáklyaként vették át egymástól a tennivalók stafétabotját, a többség azonban csak lemaradva kullogott e kulturális törekvések és vágyak után. Tehát a szálfaigények, egyikét kiváló ember kimagasló kulturális igénye a tájon, a kor társadalmából fejjel kiemelkedve, magányosan ugyan, de szűk baráti kör megértésére támaszkodva végzett közművelődési tevékenység volt e kor mezővárosára a jellemző: egy-egy ember a város élén, egy-egy ember az uradalmi központban, egy-egy ember a gimnáziumban, egy-egy ember a kórházban, egy-egy ember a levéltárban, egy-egy ember a könvtárban és olvasóegyletben, később pedig a város egyetlen irodalmi és művészeti társaságában, egy-egy ember a múzeumban, és egy-egy kimagasló alkotó művész a város falai között.

Míg Kaposvár gazdasági szerepe a kései feudalizmus zárókövénél is meglehetősen jelentéktelen volt, addig a reformkori mezőváros falai között jelentős, de különböző előjelű, és mégis azonos célokat szolgáló kulturális törekvések öltöttek — intézményesen is — testet. E kulturális törekvések, akár a mezőváros kispolgárságának voltak az igényei, akár pe32