Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
Majd a pénzügyi alapok 1861-ben történi visszaszerzése után, az újra megindított adománygyűjtés is növelte az alapítványok nagyságát. Ezek soréin az iharosherényi ifjúság is beküldte műkedvelő előadásának a tiszta jövedelmét. Még a somogyi nők is 1600 forintot gyűjtöttek a — korabeli sajtóhírek szerint — az iskola céljaira. A gyűjtés kedvező eredményeként 1864 nyarán már 24 000 forinttal rendelkezett a választmány, s így az év végére már emeletesre építhették át az iskola régi földszintes épületét. Az átépítésikor Eszterházy Miklós herceg az iskolával szomszédos földszintes uradalmi házat is az iskola rendelkezésére bocsátotta azzal a feltétellel, hogy a város majd kárpótolja a bérlőjét az átadott épület elmaradt hasznáért, ami lényegében meg is történt a két árok közötti polgári földek bérletre történő átengedésével, amellyel a város jelentősen hozzájárult „a haza nagyobb polgárainak” épült gimnázium hajlékának a meg- nagyobbításához. Somssich számára mindenekelőtt és mindenekfellett a gimnázium ügye volt a legjelentősebb szülőmegyéjében. Későbbi fáradozásait is siker koronázta. A kiegyezés utáni új viszonyok közepette Eötvös József közbenjárásával 1868. május 26-án a gimnázium végre megkaphatta a tanulmányi alapból azt a 600 forintnyi segélyt, amelyet Mária Terézia egy Se- gesden felállítandó gimnázium számára utalt ki még 1776-ban, a segélyt azonban a kincstár eleddig nem folyósította. Az iskola azonblan egyre jobban érezte — noha a fenntartás iránti áldozatkészség nem volt jelentéktelen —, hogy a meglévő erőforrások nem tudják már a kor színvonalára felemelni, felszerelni és azon azt megtartani. Somssich fáradozására a vallás- és közoktatásügyi miniszter cslaik- hiamar felvette a gimnáziumot is azon iskoláik közé, amelyeket államikölt- ségiből dotáltak és szerelték fel. A megyének tehát döntenie kellett — még az államosítás előtt — arról, hogy a köznevelés ügyét előmozdítván: mérlegelje a kettős célt, azaz megtalálja az állami és a megyei érdék között az egyensúlyt. Az állami szubvenció ügyét azonban nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy az államosítás előtti esztendőben milyen állapotokat talált a gimnázium falai között — 1869. május 23-án az ellenőrzést végző Kádas Rudolf tankerületi főigazgató, aki mindenekelőtt a politikai elvek és szempontok érvényesülését tette mérlegre az ifjúság soraiban de a tanárok életében is. A kedvező jelentésnek meg lett az eredménye. Már a következő esztendőkben hat osztályra bővült az iskola és államosítása is bekövetkezett az 1869/7Cúes tanévben. Ezek az esztendők voltaik Somssich munkásságának is a kiemelkedő esztendei az iskola életében. Bár nem volt már elnöke az igazgatóválíaiszitmánymak, amelyet csak 1879-ig töltött be, amikor 1884-hen már nyolcosztályú főgimnáziummá lépett elő az iskola, mégis az ő közbenjárására adta meg az engedélyt Eötvös Józsiéi utóda: Trefort Ágoston. A gimnáziumnak a megyeszékhelyi súlyára és jelentőségére utalhatunk azzal is, ha megállapítjuk, hogy az 1892—1912 közötti két évtizedben a vizsgálatot tett tanulóknak (8274) csaknem a fele (49,8%) kaposvári illetőségű volt (4124). A vizsgált időszak utolsó 7 esztendejében ez az 315
