Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
DUNÁNTÚL MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL III. 1. KÖZÉPISKOLA ÉS KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS A DUNÁNTÚLON A XVIII—XIX. SZAZADBAN — KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SOMOGYRA Dél-Dunántúl népoktatás-történetének három nagy korszakát (1. 1777—-1806; 2. 1806—1848; 3. 1849—-1868) feldolgozva nem volt lehetőségünk arra, hogy a régió népiskola-történetének a bemutatása után kitekintéssel zárjuk le mondanivalónkat, azaz áttekintsük Dunántúlon a középiskolák és a középfokú oktatástörténetet a XVIII—XIX. században, itt- ott érintve a főiskolai hálózat számszerű adatait is. A régió Észak-Dunán- túllal szemben ugyancsak hátrányos helyzetben lévő közép- és felsőfokú intézményeinek az ismertetésével arra is feleletet kívántunk adni, hogy mennyiben volt lehetőség a népiskolai ismeretek továbbfejlesztésére, s milyenek voltak a népiskolából való továbblépés intézményes feltételei a régióban. * * * A másfélszázados török uralom következtében, mely a déli Dunántúlt alkotó Baranya, Somogy, Tolna és Zala vármegyékben csak a XVII. század végén fejeződött be — évtizedekig nem alakultak ki nagyobb városok, csak a jobbágyfalvak viszonyai közé leszorított mezővárosok. A 150 esztendős hódoltság csaknem teljesen elpusztította e terület középkori virágzó kulturális-oktatási intézményeit. Az 1367-ben alapított pécsi egyetem még Mohács előtt domonkosrendi főiskolává hanyatlott vissza, egyetemi jellegét elvesztette. A hódoltság idejére már elnéptelenedett a XIV. században még virágzó szigetvári premontrei iskola, s Somogy még két neves mezővárosi iskolája: a kálmáncsehi és a marcali is, amelyek közül az előbbinek 1485-ös, az utóbbinak meg 1497-es működéséről már van tudomásunk szerzetesi iskolaként. A középkor végén érkező reformáció ideológiájának a külföldi egyetemekről hazatérő tanulók voltak a legfőbb terjesztői. E tájon dolgoztak kimagasló eredménnyel a reformáció szellemi vezérkarának az élén a polgárosodó mezővárosi rétegek szószólójaként: Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsai Sántha Márton és Skaricza Máté, s a szellemi vezérkar legjelesebbje: a kálmáncsehi középiskolát főiskolává fejlesztő Szegedi Kis István is a XVI. század folyamán. Maga Fraknói Vilmos még 34 katolikus, 125 protestáns és 9 unitárius iskoláról tudott a XVI. században, amelyeknek a nagyobb része — a Mohács utáni félszázadban alapítódván — azt igazolta, hogy a reformáció lendítette magyar közművelődést és közoktatást a kezdeti évtizedekben még Mohács és a török hódoltság sem tudta megfékezni. A XVI. század végi 15 éves háború pusztítása és nyomora következ285
