Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 9. A szocialista somogyi levéltárügy évtizedeiből (1950-1982)

turális életében. Az állami hálózatból való költségvetési elbocsátását a levéltárnak azonban nagyon szegényesnek találták a tanács illetékesei. A kezdetben úgy látszott, hogy a szegény állami költségvetési kereten az első évben a megyei tanács mitsem tud változtatni. Első lépésként az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága tűzte napi­rendjére: 1968. február 17-én a levéltár helyzetének és feladatainak a megtárgyalását. A párt végrehajtó bizottsága különösképp a levéltár tu­dományos és közművelődési munkáját értékelte nagyra s jelentős kutató­forgalmát és határozati javaslataiban részletes intézkedési terv kidolgo­zására kérte fel a megyei tanács végrehajtó bizottságát, amelyben figye- lembeveendőnek tartotta a levéltár jobb raktározási problémáinak a se­gítését, személyi megerősítését, a dolgozók bérszínvonalának a javítására való törekvést. 1968. május 14-én a megyei tanács végrehajtó bizottságának az ülésén így határozat született arra, hogy a levéltár az új tanácsi székház építése után, a város kultúrcentrumáhan, a XIX. század elejétől levéltári célokra használt jelenlegi épületben marad hátra, teljes egészében birtokába véve azt, ahonnét a múzeum a tanácsszékház fő épületébe költözik át. Sajnálatos, hogy az elmúlt esztendőkben, még a negyedik ötéves terv időszakában sem kerülhetett sor e jelentős terv megvalósítására. Minder­ről az alábbiakat állapította meg 1971 októberében tartott vizsgálata alap­ján egy országos szakbizottság: ,,Az iratanyag dinamikus ütemű növeke­dése súlyos elhelyezési problémák elé állította a levéltárat. A feudális- és kapitalista kori megyei iratok tetszetős elhelyezéséről a két világháború között a megyei hatóság gondoskodott. Az 1950-es évektől azonban a le­véltár anyaga a városok, a községek, a közigazgatási szaíkszervek, a bíró­ságok, az intézetek, a testületek, az egyesületek, a gazdasági szervek, majd a felszabadulás után megszüntetett szerzetesrendek, a családok, a nemzeti, a földosztó és az igazoló bizottságok irataival gazdagodott. Ennek követ­keztében a megyeháza hátsó épületszárnyában lévő levéltári helyiségek hamarosan megteltek, sőt a levéltár a Széchenyi téren egy volt üzlethelyi­ségben szükségraktár igénybevételére is kényszerült. A raktárak jelenleg telítettek, sőt túlzsúfoltak, de helyiséghiány miatt már a dolgozók és a tudományos kutatók megfelelő munkakörülményeit sem lehet biztosítani.” Talán az új, 5. ötéves tervben nyílik majd lehetőség arra, hogy — a város nagyjelentőségű kultúroentrumának a kiépítése következtében •—• a két jelentős kultúrintézmény elhelyezése — évtizedes mulasztásokat fel­számolva — megoldódhatik, miután a szakmai munkát már fékező zsú­foltság tűzbiztonsági okokból sem tartható tovább, de a katasztrofális raktárviszonyok következtében a levéltár a mai állapotában már nem is tudja falai közé és szükségraktárába fogadni azt az 1500—2000 iratfolyó­méter anyagot, a már levéltárivá érett, begyűjtésre és átvételre váró külső irategyütteseket, amelyek különböző irattárakban várják a megmentésü­ket, hazánk, benne megyénk tudományos élete számára is. A tanácsi kezelés következtében, ha fokozatosan is, mindazonáltal mégis jelentős fejlődésnek lehettünk a tanúi a raktározási gondok, a férő­helyproblémák megoldatlanságának a kivételével. Ma már 3000 köbméter raktárhelyiséggel rendelkezik a levéltár, amelyben 4566 iratfolyóméter 272

Next

/
Oldalképek
Tartalom