Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 8. A Somssich-család levéltárának és könyvtárának pusztulása Sárdon a második világháborúban
tek grófi rangra. Somssich János (1824—1855) gárdisita, a Nádor-huszár;.k alezredese, 1848 után emigráns. S végezetül Somssich Pál (1811—1888) megyei aljegyző, követ, képviselő, majd a képviselőház elnöke és főrend. A levéltárban több kézirat is helyet foglalt. Itt volt Somssich Lázár író kéziratkötege s ugyancsak itt volt található az 1848—49. évi szabadságharc idejéből a horvát invázió részletes leírása is. De sok magánlevél volt található Simor János bíboros hercegprímástól, Samassa egri érsektől és Haynald Lajos kalocsai bíboros érsektől Somssich Pálhoz címezve. A levéltárban foglalt helyet Kautz Gyula közgazdász, egyetemi tanár, az Akadémia tagja, országgyűlési képviselő Deák-párti programmal, az Osztrák—Magyar Barik főkormányzója, főrendiházi tag (1829—1909) — több kézirata is. E könyvtárból indult útjára Somssich Pál maga is, aki Gosztonyi Mihály egyetemi magántanárnak, 10 éven volt személyi titkárának sok intelmet és élettapasztalatot adott át okulásul. Amikor Véssey Lajosné, saárdi Somssich Agath Somssich Pálról szóló könyvét megírta (Bp. 1944.) Gosz- tonyi Mihály az alábbiakban emlékezett vissza nagynevű tanítómesterére: Somssich Pálra, akitől sokszor hallotta, hogy ,,a nemesi középosztálynak tanulni, tudásra törekedni és dolgozni kell és az európai műveltséget is meg kell szereznie”. Somssich Pál többször elmondotta titkárának, hogy édesapja sokat buzdította a tanulásra, hogy — mint mondotta — „csak a tudás emeli fel az embert mások fölé”. Ö biztatta a német, francia ás az olasz nyelv tanulására is, nyilván a sárdi könyvtár volt az első melegagya azoknak a nyelvleckéknek is, amelyekben az országos hírű politikus is részesült. Sajnálatos, hogy a levéltár anyagából tulajdonképpen csak két publikáció történt. Az első volt Újvári Jolán doktori disszertációja, amely 1936-ban jelent meg Kaposvárott a Pécsi Egyetem Specimina sorozatában. Véssey Lajosné sz. Somssich Agath könyve is. 1944-ben is e levéltárra támaszkodott és a grófi ág hetesi levéltárára — amely ugyancsak elpusztult a kaposúj’aki (szarkavári) levéltárral egyetemben. A saárdi Somssich család somogysárdi ágának és kegyúri templomának történetét 1947. május 10-én összeállító Somssich Miklós kéziratának egy példányát ugyancsak megtalálhatjuk a Somogy megyei Levéltárban. Ez a kézirat megörökítette a gráci harangöntőben készült széphangú sárdi harangok elnémultál, amelyeket 1944. tavaszán vett igénybe a hadvezetőség. „December 2-án érték el a községet az orosz csapatok, négy hónapon át a község a harctér központjában feküdt, mert a front Sárd és Nagybajom között húzódott. A templom tetején négy géppuskaállás volt, a toronyban pedig megfigyelő. így az ellenséges tűznek nagyon ki volt téve. Szerencsére a templomot csak egy találat érte, mely az új kripta nyitott ajtaján hatolt be, átütötte a falat s megrongálta a kereszt-kápolna oltárát. Két akna a templom nyugati oldalára esett, ezek a téglakerítés egy részét rombadöntötték. Szerencse, hogy a templom épületében nem tettek kárt. Annál több rombolás történt azonban a templom belső berendezésében. Az orgonából az összes sípokat kiszórták, csak a váza maradt meg. Még ennél is nagyobb volt a pusztítás a kriptákban.”. 266
