Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
A Tanácsköztársaság bukása az igényes művelődési tervek kivitelezését is derékba törte. A megyei könyvtár továbbra is — csaknem egy évtizedig — a gimnázium épületében maradt vissza. Állapotában szerencsésnek volt mondható az a körülmény, hogy Molnár István főlevéltárnok alispáni engedéllyel — óraadói minőségben — tanári feladatokat is ellátott a gimnáziumban. így mindenkor figyelemmel kísérhette a könyvtár sorsát s annak kisebb-nagyobb gondját magáravállalhatta hivatali kötelességként is, noha a könyvtár őre továbbra is Szabó Alajos tanár volt. 1922- ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségéinek miniszteri biztosa kereste fel hivatalból a megyei könyvtár vezetőségét azzal a kéréssel, hogy a felügyelőség felosztásra kerülő könyvkészletéből várható minimális könyvjuttatási lehetőségre az igényét jelentse be. Nagy tehertétele volt az együttkezelt könyvtárnak, hogy helyiségeit a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosságának (GOK) kaposvári ki- rendeltsége foglalta el. A helyi hatóságok a hivatal kilakoltatását nem tudták végrehajtani. Maguk a miniszteriális hatóságok is tehetetlenek voltak. A gimnázium többszöri jelentésére a közoktatásügyi miniszter is kérte az alispánt a gabonaközpont másutt való elhelyezésére. Sikeres kilakoltatás esetén egy olvasóterem közpénzen való megnyitását is kilátásba helyezte a minisztérium. A vonzó miniszteriális ígéret ellenére sem tudta Kaposvár polgár- mestere és az alispán kitelepíteni a GOK kirendeltségét. Arra kérték a közoktatásügyi minisztert, hogy a népjóléti, illetve a közélelmezési miniszterrel együtt közösen indítsanak egy tárcaközi akciót a könyvtári helyiségek felszabadítására. 1923- ban Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter arra ösztönözte az alispánt, hogy a könyvtárat és a múzeumot együttesen helyezze el a megyeházán. „Ma, amikor a nagy drágaság miatt — idézzük a minisztert — a művelt középosztály könyvet vásárolni képtelen, csakis jól vezetett s jól felszerelt nyilvános közkönyvtárban juthat szellemi táplálékhoz s csakis ilyen könyvtárak akadályozhatják meg, hogy városaink kultúrájának színvonala ne süllyedjen. Minden eszközzel azon vagyok, hogy vidéki könyvtárainkat megfelelő könyvanyaggal, valamennyi tudományos és ismeret- terjesztő folyóirattal lássa el. Ennek elemi feltétele azonban az, hogy megfelelő könyvtárhelyiség és olvasóterem is álljon a közönség rendelkezésére. Mihelyt a könyvtár helyisége felszabadul, a működése megindul, magam fogom a kezdeményező lépést megtenni, hogy a könyvtár esetleg a gimnáziumhoz csatolandó új szárny ^épületben megfelelő elhelyezéshez jusson.” Önkéntelenül adódik a párhuzam a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának elvi alapja és a Klebelsiberg-i álláspont között. Az saját erejéből, halogatás nélkül összevont munkáskönyvtárat akar megnyitani, emez a gabona-kirendeltséget sem merte kitelepíteni a felügyelete alá tartozó iskolaépületből s az elemi feltétel megteremtése után is csak a művelt középosztályra gondolt, amikor a közkönyvtár állami támogatását kilátásba helyezte.36 1925-ben a kultuszminiszter láthatólag nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul Pongrácz Károly gimnáziumi igazgató jelentését a GOK elköl243