Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
hasznú ismereteket s tapasztalások közlését elősegítő munkákat fogom a könyvtár számára megszerezni.” A következő lépésként a könyvtár vezetői könyvtári ügyviteli szabályzat készítését vállalták magukra, amely egyúttal a ikönyvkölcsönzést is lehetővé tette az olvasók számára.10 1831 első felében a közgyűlés — Somssioh József kamarás elnöklete alatt — már a beszerzendő könyvek lajstrombavételét is elhatározta. Az október 174 közgyűlés elé került jelentés pedig arról számolt be, hogy már újabb 70 könyvet szerezték be, s a gyűjtés eredményeként a könyvtár alaptőkéje már 2240 forintra emelkedett. A közgyűlés nyugtázta Szaik- máry József ingyenes pénztárosi munkáját, valamint annak a megállapítását, hogy osák helyiben, az olvasószobáhan lehet olvasni, miután még nem érték meg a könyvtári kölcsönzések feltételei. A könyvtári szabályzat nem is sokat váratott magára. Elkészítői, akik azt az 1832. február 64 nagygyűlésen (95. sz. szja.) be is mutatták, az első alispán „elölülése” alatt Zichy János kamarás, Tallián János főügyész, Thulmon Pál főadószedő, Bogyay Péter főszolgabíró, Szerdahelyi Ferenc és Balogh József ügyészék voltaik. A szabályzat a könyvikölcsönzést is lehetővé tette 1—4 krajcáros díj lefizetése elleniében s mindazokat pénzbírsággal sújtotta, akik elvesztették a könyveket, vagy „fixumra”, azaz a kölcsönzés lejártára nem hozták vissza azokat. Az egyre növekvő könyvtári gondokkal azonban Somssich József nem tudott megbirkózni. A könyvbeszerzés munkáját s>em bírva, a lajstromozást még kevésbé — csahamar le is mondott tisztségéről s utódjául Festetics Lajos táblabírót választották meg.11 Az állomány folytonos gyarapodása következtében a változó könyvtárőrök nem tudtak eleget tenni a lajstromozásnak. Maga Festetics is 1834-ben — lakóhelyének távolságára hivatkozva — lemondott tiszteletbeli állásáról. A könyvtár gyarapítását — időközben — a helytartótanács is segítette: egy illíriai „utazóabrosz” megküldésével. 1833. január 15-én már meg is érkezett a könyvtárba a lombardiai és velencei királyság „vízi- abrosza”. A gazdátlanul maradt intézmény sorsa a másodalispán és Kapotsfy Mátyás tetemes hivatali gondja mellé — ha szívügyként is — mindazonáltal másodrangú hivatali feladatként hárult, ami azután azt eredményezte, hogy 1835-től kezdve, szinte állandóan követelnie kellett a megyegyűlésnek a könyvtár rendbeszedését. Egyidőben a megyegyűlésnek sajnálattal kellett megállapítani azt is, hogy a gimnázium értékes könyvtára is „a legnagyobb rendetlenségben” van, minden „felvigyázat” nélkül.12 Ilyen körülmények között a megye a könyvtári lajstrom leírásáért egy „írónak” 10 pengő forintot fizetett13 s 1837. január elsejétől pedig Auster Ferenc írnokot 50 Ft esztendei fizetéssel — Kapotsfy ingyenes felügyelete mellett — kinevezte az olvasószoba „felvigyázójául”. Maga Kapotsfy csak a könyvtári kasszába tartozó kamatokat •—- a könyvalap pénzeit személyi kölcsönökkel kamatoztatta — sürgette s táncmulatságokat rendezett a könyvtári „fundus” javára. (Az 1834-es vigalom bevételéből 150 forint jutott váltó cédulában a könyvtár pénztárába.) A könyvtár ügyét nagy lendülettel támogatta s vitte előre a művelt 232
