Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
különböző osztályokba sorolt fürdőhelyek kategorizálását is. A kiemelten kezelt fürdőhelyeken kívül hozzá kell nyúlnia a kisebb üdülőhelyek fejlesztéséhez is, tudván, hogy régen a múlté már a divatos és centralizált fürdőhelyek szemlélete, számunkra nem a „Balaton-városok” létrehozása az elsődleges cél, hanem a Tó egész és egybefüggő fürdőkultúrájának világszintre való emelése. E cél érdekében a balatoni idény széthúzásának nagy gondolatával és lehetőségeivel is meg kell barátkoznunk. A legvarázslatosabb évszakunkban: szeptemberben és október elején, amikor az osztrák—magyar monarchia klimatológiai érdekeihez alkalmazkodott hajdani közoktatásügyi rendszer maradványaként — igaza van Illyés Gyulának — gyermekeinket már iskolapadokba ültetjük, üressé válik a Tó, holott nyári idegenforgalmunk és fürdőkultúránk teljes reneszánszát élhetné e hónapokban, arról nem is beszélve, hogy harmadvirágzásában a sportokra is kiválóan alkalmas téli Tó szépségét is világhírűvé tehetnénk melegvízű termálkutak és források segítségével, hiszen újjáálmodhatjuk a Tó római-kori téli feredő- házait, amelyeknek nagyméretű hypocaustumjaiban — Hévíztől Csisztáig — már egyformán felszínre tört gyógyforrások szolgáltathatnák a melegvizet. S ha mindezek mögé, Európa legkellemesebb temperált tava köré odavarázsoljük az évi 1600 napsütéses fényóra gyümölcs- és szőlőkultúrát érlelő Balaton-kert tájövezetét, ha kulturális létesítményeinkkel: múzeumokkal, tárlatokkal, kurszalonokkal, sajtótermékekkel felszerelt könyvtárakkal, koncerttermekkel, játéktermekkel, filmvetítő termekkel, szabadtéri és víziszínpadokkal, sportlétesítménydkkel gondoskodhatunk nyáron és télen a pihenő ember kultúrszomjának változatos és választékos kielégítéséről, akkor már szinte világrangon is biztosítottuk a balatoni fürdőkultúra közeli holnapját. És ha a minden provincializmussal szakítani tudó fürdőkultúrában, valamennyi e tájon élő, pihenő, gyógyuló és dolgozó ember egyszerre válik a villatulajdonostól a bolti kiszolgálóig, a pincértől a fagylaltárusig, a parkőrtől a presszós-kisasszonyig, az üdülővendégtől a turistáig — képletesen szólva — a Balaton diplomácia tagjává a nemzet szolgálatában, akkor már a holnapban járunk, a balatoni fürdőkultúra legszebb történeti korszakában. Ahhoz azonban, hogy hazánk lakosságának több mint egytizedét üdülővendégként fogadhassa évenként a Balaton, s mindezek mellett a külföldi idegenforgalom egyre növekvő áradatát is igényesen elégíthesse ki, ahhoz, hogy a Tó az ország legfontosabb üdülő- és idegenforgalmi területévé válhassék, ahhoz még nagyon sokat kell áldoznunk, mindenekelőtt a balatoni fürdőkultúra infrastruktúrájának a kiépítése érdekében. 224