Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
viszonyítottan már csak azért is előrelépésnek volt tekinthető a fürdőkultúra fejlesztése és növelése érdekében, mivel ezek az alkalmazottak a polgári korszakban csak idénymunkát végezve, nem rendszeres munkásai voltak a különféle fürdőhelyi egyesületeknek és társadalmi szervezeteknek. Noha állításunk igazához semmi kétség nem férhet, mégis a gazdasági ágazaton belül éppen a rendkívül megnövekedett feladatok arányaihoz viszonyítottan kevésnek érezzük — több esetben — a város- és község- gazdálkodás költségvetési kereteit is. Példaként Balatonszárszó 1975. évi költségvetését áttekintve — átlagként is kimutathatóan — megállapíthatjuk, hogy a parkfenntartás költségeinek ágazaton belüli aránya 42,65%-oe volt, a köztisztaságé már csak 5,40%, az egyéb kommunális feladatoké pedig 0,07%, ami már mindenképpen csekélynek volt mondható. De ugyanilyen szegényesnek volt mondható a vízkárok és a vízrendezések (talajvédelem, vízmosások, levezető csatornák, útmenti áteresztők, hidak stib. karbantartása) — vízgazdálkodási rovaton belüli 37,45° o-os, a községi vízművek és kutak 9,36° o-os aránya is. E tételek egyik legfontosabbika: a fürdők és a strandok ágazaton belüli részesedése volt — arányuk 53,18%-os —, felülmúlva a parkfenntartás összegarányait. Még e viszonylag kedvezőbben támogatott ágazatnak sem fedezte azonban a szükségleteit a költség- vetés, elég — csak a szabad strandok nagy területeinek elhanyagolt, már- már a közegészségügyi hatóságok után kiáltó, szemetes voltára gondolnunk. E költségvetések magukon viselték az első költségvetések prototípusként kezelt, s idővel elavult •— normatív — szorzószámait, a létszám- és a bérviszonyok alsó régiókban mozgó mennyiségi szemléletét, az átgondolt tervezések és felmérések nélkülözte differenciált minőségi elvek hiányosságát. Ha az elvégzendő munka főfoglalkozásként nem volt kivitelezhető a költségvetésekben, akkor a szükségesnek vélt feladatokat időszaki, vagy részfoglalkozásúakkal, vagy éppenséggel tiszteletdíjazással, vagy másodállásban, illetve mellékfoglalkozásként végeztették el, így akarva a sürgető gondokon segíteni. Ennél fogva ezeknek a megbízatásoknak a hatékonysága és intenzitása aligha volt biztosítható, következésképp a feladatok megoldása a toldozás-foldozás következtében állami költségvetéseink jelentős anyagi forrásait aprózták szét gazdaságtalanul. Fürdőhelyi kultúránknak hatékonyabb növelése érdekében e költségvetési struktúrának az újabb elemzése és revideálása hasznossá válhatna népgazdaságunk számára is. A községek költségvetésében a gazdasági ágazat után a kulturális ágazaté volt a második hely. Az ágazat részesedése e partmenti településekben —• mindenütt — 30—-37% között mozgott. Összehasonlíthatatlanul magasabb szinten biztosították e költségvetések a fürdőikultúra növelése érdekében a kulturális ágazat kiadásait a polgári korszak vizsgált időszakával szemben. A belső arányokat vizsgálva azonban ugyanazok az aránytalanságok állapíthatók meg, mint a gazdasági ágazatnál. Ugyancsak Balatonszárszó körzeti településén az óvodáknak 29,63%-os, az alsófokú oktatás aránya pedig 66,15%-os volt. Ezen az ágazaton belül a népművelési intézmények (a közművelődési könyvtárak, a művelődési házak stb.) 3,14%-os aránya azonban már nagyon kevésnek volt mondható. * * * 217
