Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
a) Campingek: b) Nyaralótelepek: c) Iskolaszállók (nyári bérlemények): d) Fizetővendég-szolgálati szobák: 14. Férőhely: 13 687 15. Férőhely: 1557 2. Férőhely: 384 8106. Férőhely: 23 838 Az 1977-es esztendőben ugyanezen objektumokban a látogatottság emelkedése globálisan 10%-ra tehető!) Miután a tervek becslései szerint a balatoni csúcslétszám 640—650 ezer ember volt, ezt a számot a parti települések — így a somogyiak is — már 1974-ben elérték —, kívánatos volt e tervek figyelembevételével — egy új regionális rendezési terv elkészítése (3 vagy 4 ötéves terv időtartamára), miután a rohamos növekedéshez szükséges fejlődés már aligha képzelhető el jelentős beruházások nélkül. (De a Tó üdülési struktúrájának a fejlődéséről szólva — ha a tervezett [1980. évi] arányokat és a bázisidőpont /1960. évi/ arányait a közbeni esztendők tényszámaival egybevetjük — megállapíthattuk, hogy az üdülési férőhelyek száma 1960—74. között csupán csak a Fonyód—Balatanfenyves térségben növekedett a BKFP tervétől ellentétes irányban, Balatonmáriafürdő és Keresztúr térségében azonban már tervellenes csökkenésről beszélhettünk.) Fürdőkultúránk szocialistakori szakaszában nézzük meg, hogy a mezőgazdaság — a tájkörzeti termelési és ellátási struktúra kialakításában — mennyit és mennyiben lépett előre? A táj mezőgazdasági örökségének már a korábbi korszakiban is tárgyalt három összetevője 1945 előtt közvetlenül, a földosztás és főleg az 50-es évek második felétől pedig közvetve éreztette gátló hatását. E negatív hatások részletes, illetve teljes megszüntetése már csak a szocialista mezőgazdaságnak és a céltudatos terület- fejlesztési politikának válhat feladatává. A törekvések érvényesülésének már láthattuk a nyomait az 1962—66. közötti művelési ág-változások következtében. A kert és a gyümölcs, valamint a szőlő részesedésénél már felfedezhettünk a Bolgári Állami Gazdaság viszonylatában robbanásszerű növekedést, az 1895-ös 100-nak vett részesedési arány 1962-ben 724,6-re, 1966-ban 767,2-re, a szőlő pedig 117,0-ra, illetve 141,8-ra növekedett. Am felfedezésünk örömébe csakhamar némi üröm is vegyült, miután azt a szántó és a rét területének más, az agrártermelés számára közvetlenül nem szolgáló ágazatok javára történő csökkenése kísérte. A szántó még az 1962-es adatokhoz képest (40,3%) is csökkent valamivel (39,9%), a rét pedig az 1935-ös állapotokhoz képest csökkent, a terület 5,8%-ról 5,2° 'o-ára. Ez a degresszív folyamat nemcsak a parti községeket érintette közvetlenül, hanem a Veres Péter által mögöttesnek érzett, következésképpen a hinterlandul szolgáló területeket is, amelyeknek az ellátási jelentőségét aligha kell külön ecsetelni. Hogy e táj művelési arculata átalakulóban van, abban kétségtelenül nagy a szerepe a Balatonboglári Állami Gazdaságnak és a többi mezőgazdasági szocialista nagyüzemnek, de a közöttük lévő és termelő háztáji kisüzemeknek és a „Balaton-kerteknek” is. A szerep érzékeltetésére álljon itt a következő adatsor arról a területről, amely azonos a 7. táblázat területével (lásd 8. táblázat!). 213
