Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
MABI és a Székesfővárosi Segítőalapnak, 10. a Balatoni Szálloda- és Panziótulajdonosok Egyesületének, 11. a Balatoni Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságoknak, s 12. az IBUSZ-nak a kiküldöttei. A felszabadulás utáni újjáépítés lassú folyamatában az 1948-as esztendő azonban már mindenképpen jelentősnek mondható! A lassan növekvő idegenforgalom 1949nben már megközelítette a háború előtti vendégforgalom nagyságát, különösképpen nagy szerepet játszott a déli parti települések közül e tekintetben Fonyód, Balatonboglár, Balatonföldvár és Siófok. E növekedés új elemeként és tényezőjéként, de alapvető meghatározójaként is — ekkor indult útjára a szakszervezeti vagy vállalati üdültetés hatalmas folyamata, amely hosszú időre szinte alapját képezte a belföldi idegenforgalomnak. A szervezett üdültetésnek így vált legfőbb bázisává a Balaton, a tóparti szállodák és panziók javarészt a szakszervezetek és a vállalatok kezelésébe kerülve. E korszak volt a határkő a tavi vízi sportok újjáéledésének is. A háborús események — köztudottan — a sporthaj ó-állomány nagy részét is elpusztították. A bátor aknaszedők munkája után — a Magyar Vitorlás Szövetség 1947-től újrarendezhette a sorait és versenyeit. Tevékenységük nyomán, valamint a szakszervezeti és vállalati üdültetés fellegvárainak a kiépülése után — sok-sok üdülőhelyen nyitották az üdülők részére vitorlás- iskolákat. A SZOT vitorlás sétahajóin pedig ezrek és ezrek ismerkedhettek a vitorlázás örömeivel, aminek következtében e sportágnak háború előtti exkluzivitása véglegesen felszámolódott hazánkban. * * * A szocializmuskori fürdőkultúra történetében másfél évtized múltán kardinális változások történtek. A korszak vízválasztója az 1957/58-as esztendők voltak. Az első tervéket — 1957-ben — az Építésügyi Minisztérium készítette a VATI-val, amelyet két kardinális szervezeti lépés követett. A fejlesztés megvalósításának és tervszerűségénék legfőbb zálogaként az ÉM 1957 márciusában balatoni főépítészt nevezett ki, s vele párhuzamban pedig újjászervezte a Balatoni Intéző Bizottságot, amely előbb a KPM alá, 1964-től pedig a Minisztertanácshoz tartozóan az Országos Idegenforgalmi Hivatal alá tartozott. Amikor pedig az OIH 1967-ben megszűnt, feladatát és jogkörét a belkereskedelmi miniszter vette át. Ezekben az esztendőkben készült el a Farkas Tibor és munkatársai által kidolgozott Balaton-környék regionális tervezete (BBT), amelyet a kormány 1023/1963. sz. határozatával hagyott jóvá. Az Országos Tervhivatalhoz elkészített, s 20 évre szóló (1960—1980) fejlesztési terv 73 tókörnyéki települést magában foglaló 300 000 kh területen kívánt biztosítani — a jelenlegi állapotok háromszorosára tervezetten — kulturáltabb üdülési, gyógyfürdőzési, kirándulási és sportolási lehetőségeket. A terv a déli-parti községekben az üdülési létesítmények férőhelyének 65,75%-os növekedését az alábbiákban tervezte: 210
