Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
Második megfigyelésünket arra alapoztuk, hogy 1895-ben az érdekelt községekben a gyümölcsfaállomány sorrendi részesedése az alábbi volt: szilva 54 165 őszibarack 25 573 meggy 14 573 dió 13 542 alma 13 367 eper 12 294 körte 10 398 cseresznye 6 262 kajszi 4 212 mandula 628 gesztenye 434 Mindez a táblázat is arról tanúskodik, hogy a mostaninál korlátozottabb lehetőségeket is kihasználatlanul hagyó vidék mezőgazdasága alig- alig mutatta jeleit a tájkörzet kialakulásának, nagyon halványan e folyamatot csak az őszibaraok-állomány „viszonylagos” túlsúlya jelezte. (Korántsem e gyümölcsfajta később nemesített, koranyári változatáról van szó!) A gyümölcstermesztés — különösképpen a nyári gyümölcsöké — paraszti jellegű volt az üdülőövezetben. A szekérrel piacra vitt mozgóárusítás a századfordulót követő évtizedekben még el tudta látni a nyaralók igényeit. Az üdülők nagyrésze ugyanis ekkor még külön lakott, külön főzött, többnyire parasztházakban, tehát elkülönülten is vásároltak, ameny- nyiben a szállásadók zöldségeskertjei a szükségleteket nem fedezték. Amikor a tömeges üdülés keretei tágultak a déli parton, s a bérleti bolgár kertészetek is tevékenykedm kezdtek, ekkor is a paraszti árutermelés látta el a bővülő piacokat, még a tejtermelésben is az istállózó paraszti tehén- tartás járt elől a déli parton, a húsellátást azonban már csak a nagyüzemmel együtt tudta biztosítani. A mezőgazdaság paraszti termelőerői ennek következtében jelentősen gyarapodtak, a Tó melletti régió jómódú polgáriasodó vidékké alakult át a megyében. Az elmondottakból egyértelműen következett számunkra az a tény, hogy a kapitalizmuskori egyre növekvőbb dinamikájú fürdőkultúra részére a Tó környéki mezőgazdaság nem tudta megtermelni a szükséges terményeket, nem tudta kielégíteni a fürdőzóna felvevő piacát. A déli parti gyümölcs- és zöldségövezet kialakulni nem tudván, csupán csak a hagyományos agrártermelés útját járta a Tó környéki mezőgazdaság, a tájkörzeti agrárgazdaság nem tudott megvalósulni. A szőlő is még csak a filoxera utáni kormányprogram akcióinak a keretében született meg a homokos partszegélyeken. Ekkor létesültek Balatonmária és Balatonke- resztúr szőlőkultúrái. E tájról írta csaknem kortársként Baksay Sándor, a század második évtizedének elején: „A Balaton egész hosszában, a Nagyberek szélein, amerre régebben a kis tenger hábjai kecskéztek, az egész part ki van már fodrozva és csipkézve szőlőültetvényekkel.” Ez a kultúra is a magyar kisbirtokos társadalom kezenyomát viselte magán! 206
