Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
Bálatonszabadi fürdőegyesülete pedig az új vasúti megálló tető alá hozásán, teniszpályák építésén, érdekeltségi kör alakításán és kultúrház építésén fáradozott. Fürdőligete céljára pedig az Országos Földbirtokrendező Bíróság útján 4 kh területet szerzett 47 évre szóló, hosszú lejáratú, 3%-os kamattörlesztésre. A statisztikailag hasznosítható adatok szerint a déli part 2023 taghói álló fürdőegyesületeiben — villa- és telektulajdonosként — legnagyobb számmal a bírák, a lelkészek, a tanárok és a katonák együttese foglalta el az első helyet 274 taggal. Sorrendben a második helyet a szabadpályán dolgozó értelmiség (ügyvéd, orvos, mérnök) tartotta 256 taggal. Az államigazgatás gépezeténél ülő alkalmazottak (234) harmadik helyét külön csoportosítottuk, noha az első helyen említettek és az államigazgatásiak között igen szoros volt a kapcsolat, az egyesületek működésében betöltött szerepük szempontjából végül is joggal tekinthettük személyüket és csoportjaikat azonos érdekek képviselőinek. Feltűnően nagy volt a nyugdíjasok és a magánzók száma (288) is, amely a negyedik helyet biztosította a részükre. Ezt a csoportot (kivált ilyen társadalmi egyesületekben) korántsem tekinthetjük azonban közömbös és semleges kategóriának (pl. egy nyugalmazott tábornokot vagy egy nyugdíjas kúriai tanácselnököt stb.), jóval inkább tekinthetők saját csoportjukhoz tartozóknak, hisz gyakran éppen rangjuknak kijáró közéleti súlyuk miatt jóval jelentősebb tényezők volták a társadalomban az aktív és a szolgálatban állóknál. A tőkés rétegek közül az iparosok és a kereskedők egyesületi tagsági száma (199) ugyancsak jelentős volt, alig valamivel több csak a tőkés vállalkozók, a bankárok, a földbirtokosok, a gyárosok és a gazdatisztek számánál (191). Mindent egybefogva a felsorolt foglalkozási ágakhoz tartozott a tagság 69,16%-a, mindössze csak 624-nek (30,84%) nem tudtuk a foglalkozását megálliapítani. Ez a szám azonban aligha módosítaná lényegesen a villa- és telektulajdonosok foglalkozási rétegződését, mindazonáltal egyértelműen húznák alá és bizonyítanák e fürdőegyesületekben a tőkés osztályszerkezet további kedvező arányait, s utalnának a munkás- és paraszti osztályok, valamint a helyi lakosság bennök való részvételének a vészes hiányára. * * A kapitalizmuskori balatoni fürdőkultúra növekedésének sok-sok eredménye mellett velejárójaként a káros hatásokat is észre kell vennünk. Különösképp elmarasztalhatok voltak a tájba egyáltalán nem illő, a tájból szigetként kiemelkedő objektumok, a Tó-környék természeti környezetével nem összhangban tervezett és kivitelezett épületek, amelyek Zavarták a táj harmonikus kiegyensúlyozottságát. Noha ez az építkezési forma — amelynek hazai torzulása mindenképpen jellemző fürdőhelyeink építkezésére — olyan nemzetközi fürdőstílus termékének és következményének volt mondható, amilyennel Svájctól Ostendéig és Nizzáig mindenhol találkozhattunk, a balatoni sajátosságot legfeljebb — a tőkehiány, s az igények alacsonyabb volta folytán — csak a silányabb és a szegényebb kivitel jelentette. Ezeknek az állapotcíknak kedveztek egyébként a fürdőtelep-fej203
