Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

néhány üdülőhelyi bizottság költségvetésének ugyan példálózó, de általánosítható adataival is egybevetve hasznos tanulságokat nyújthattak az üdülőkultúra mögötti államigazgatás és társadalom erőfeszítéseire és kapcsolataira vonatkozóan.

Somogy megyében a déli parti településeik elöljáróságai és üdülőhelyi bizottságai közötti összeférhetetlenséget felismerve csak 1933-ban hozták tető alá a 21/3345/1933. közgyűlési szám alatt a Balaton-parti üdülőhelyekről szóló szabályrendeletet, az üdülőtörvény után négy esztendővel. E szabályrendelet a déli parton 13 üdülőhelyi bizottságot, illetve — működő fürdőegyesületek esetében — fürdőegyesületi választmányt szervezett. A bizottságoknak minden év augusztusának végéig kellett elkészítendők költségvetéseiket, amelyekben az üdülőhely összes jövedelmeit, valamint az összes közérdekű kiadásokat fel kellett venniük. A törvényhatóság első tisztviselője által jóváhagyott költségvetéseknek évente — március végéig — kellett elkészíteni a zárszámadásait. E költségvetésekre és zárszámadásokra ugyanazok a szabályok voltak érvényesek, mint a községek költségvetéseire. Amennyiben e költségvetések az üdülőhelyeken szükséges közérdekű munkálatok elvégzésére nem tudtak fedezetet teremteni, úgy „érdekeltségi körök” voltak alakíthatók az üdülőhelyeken fekvő ingatlanok tulajdonosaiból.

De nemcsak az üdülőhelyi költségvetéseknek az elkészítéséről kellett gondoskodni a szabályrendelet értelmében, hanem az üdülőhelyek szervezetének, az üdülőhelyi bizottságok hatáskörének, az üdülőorvosi teendőknek, a járási tisztiorvosi és üdülőhelyi orvosok feladatainak, a ház- és villatulajdonosok jogainak és kötelezettségeinek, a csónakázási, vitorlázása és fürdőzési rendszabályoknak (pl. „ .. . a Balatonban csaik rendes úszóöltönyben szabad fürdeni, amely a felsőtestet a mellbimbóikon felül, az altestet pedig a comiközépig takarja”) a végrehajtásáról is. Ez az alapszabály írta elő a Tó környezetvédelmét, s a gyógyhelyékre vonatkozó különleges rendelkezéseket is. (Pl. csendrendelet.)

Tekintsük át a déli parti községek 1930. évi zárszámadását a 4. táblázaton.

A részletes községi adatok után az 1930. évi költségvetési zárszámadások összesített adatait is táblázatba sürítettük. (5. sz. táblázat.)

A 14 partmenti település (Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonőszöd, Fonyód, Ordacsehi, Balatonendréd, Balatonkiliti, Balatonszárszó, Zamárdi, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Balatonberény és Ba- latonszentgyörgy) költségvetési kiadásainak a végösszege 477 591 pengő volt.

A fürdőkultúra szolgálatában álló direkt és indirekt költségvetési ágazatok áttekintése —■ a 14 déli parti település esetében — világos képet és magyarázatot nyújt a számukra a polgári-kori fürdőkultúra szerény állami támogatására vonatkozóan. Az összkiadásokhoz viszonyított arányokat szemügyre véve megállapíthattuk, hogy a 14 parti község össziköltségveté- séből mindössze csaik 9174 Ft (1,92%) volt a közegészségügyre és az állat- egészségügyre fordított kiadások összege. Átlagosan egy dél Balaton-parti község köz- és állategészségügyére mindössze csak 655,28 pengőt fordítottak. A köz- és állategészségügyre fordított összegek még akkor is kevés191