Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

Ugyancsak a Balatoni Szövetség — később a Balatoni Intéző Bizottság — segítségével kapták meg egymás után a déli parti települések közül néhányan a gyógyfürdő jelleget is (Balatonföldvár, Balatonlelle 1913-ban, Siófok 1914-ben, Szemes 1922jben, Boglár és Fonyód is megkapta e jelleget [1928]). A gyógyfürdők és az üdülőhelyek közti megkülönböztetéseket végül is az 1929. évi XVI. te. körvonalazta, valamint a balatoni gyógy- és üdülőhelyekről szóló 2820/1931. ME sz. rendelet. A törvényhelyek értelmében gyógyfürdőkké csak a közegészségügy és a gyógyítás követelményeit fokozott mértékben szolgáló, s különösen alkalmas és kedvező természeti fekvésű helyek.

Ugyancsak ezekben az esztendőkben hozták létre a gyermekvédelem úttörői az első gyermektelepeket is a déli part fövenyein. 1906-ban már Lellén létesített 100 gyermek részére telepet a Gyermekvédő Liga, 1917- ben pedig Szabadiban épült fel a Bezerédi gyermékszanatórium 625 gyermek részére.

A Balatoni Szövetség a köteléki egyesületek bizottságával egybe akarta fogni a tóparti fürdőegyesületeket. Gazdasági és kulturális szervezeteinek kívánt törzsintézménye lenni képes folyóiratával (Balaton, 1908), amelyben hol a balatoni kikötők építéséért és államosításáért, hol a balatoni körtelefon, a balatoni körút kiépítéséért, a balatoni közkönyvtárak alapításáért, hol a villanytelepekért, a kikötői felügyelőségért, hol a balatoni kormánybiztosságért harcolt, hol pedig minta zöldségestelepen tanította a családokat a bolgár rendszerű zöldségkertészetre, mint tette azt az 1908-ban létesített 30 kh-as siófoki telepén is, s szervezte meg az első világháború éveiben a Balaton élelmiszerellátó szövetkezeteit. De számtalan akcióprogramja vált a Balaton^kultusz szolgálatában hasznos eszközzé (filléres és panoráma vonatok, sétahajózás, szövetkezeti üdülőházak, a Balaton emlékművek és emléktáblák elhelyezése, a Tó körüli hitelélet és köz- művelődés munkálása, kiadványok publikálása, iskolai kirándulások propagálása stb.).

A századforduló előtti és utáni évtizedekben nyitotta meg a kapuit a balatoni fürdőkultúra első urbanizációs korszaka: az első nyaralóházak, a villák és a kommunális beruházások: villany, víz, csatorna és járda építésével, főként 1894 és 1913 között. (Fonyód 1894, 1913, Siófok a XX. század elején stb.)

Ugyancsak a század első évtizede volt a kikötők építésének is a nagy korszaka. Földvár 1907-ben, Fonyód 1908-ban, Boglár, Szemes és Siófok 1912-ben építették kikötőjüket. Jelentős Balatoni-fejlesztési akcióba bocsátkozott 1913-ban a földművelésügyi miniszter is az új kikötők építését kezdeményezve a parti törvényhatóságoknál. A kormány a századforduló utáni másfél évtized alatt másfél millió koronát fordított a kikötők építésére, amelyeknek a számát — bizonyos feltételek mellett — tovább akarta növelni. A vízjogról szóló törvény értelmében ugyanis a földművelésügyi miniszter ragaszkodott a parti sétányok kiépítéséhez, a szükséges területek kisajátításához, majd a vármegyék és a parti községek hozzájárulását is sürgetve, a pótadók egy részét szerette volna az új kikötők és a parti sétányok létesítéséhez, fenntartásához megnyerni.

186