Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

a fürdőkultúra különböző elemei — az időbeni fejlődés meghatározott sza­kaszaiban — hogyan alakultak ki, és közülük: mikor és melyik nyomult előtérbe? Mikor és melyik sorvadt el? Milyen társadalmi és gazdasági ösz- szefüggésebben érvényesültek a fürdőkultúrát kialakító tényezők? Meg­győződésünk volt ugyanis, hogy magának az üdülőövezetnek és a fürdő­kultúrának a helyi társadalomra és annak eszményeire való hatása sok­kal döntőbb és ebből — a fürdőkultúrára magára visszahatva is — sokkal jelentősebb, mint a pusztán a helyi társadalomból kiinduló saját hatások. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy a fürdőkultúráról szólva bemutassuk azt a hatásmechanizmust is, vagy annak meglétét és problémáit, amelyet a déli parton vizsgálódásaink közben megfigyelhettünk. Noha a fürdőkultúra vizsgálata az egész Balatonra kellett volna hogy irányuljon, mégis a kérdés tárgyalását csak a déli part üdülő- és fürdőkul- túrájának a kialakítására korlátoztuk. Kutatásaink azonban még e tekin­tetben sem mondhatók befejezettnek. Tudtuk, hogy bizonyos kérdések — megfelelő források vagy még csak ezután elvégzendő kutatások hiánya folytán — még nem mindenben válaszolhatók meg napjainkban. A kérdé­seknek a felvetése azonban még ebben az esetben is szükséges és indo­kolt, hiszen a kutatási feladatok jelzése, azok esetlegesen várható irányá­ra való utalásoknak az összegyűjtése is hasznos lehet a számunkra. A történelmi korszakok tárgyalásánál a társadalom szerkezetének a vizsgálódásáról sem mondottunk le. Ennek a nyomait vizsgálva állapít­hattuk meg, hogy a fürdőkultúra tulajdonképpeni induló korszaka a ka­pitalizmusé volt. A századfordujp utáni urbanizáció terjedésével történtek az első jelentős változások hazánk társadalmának az életformájában és életkörülményeiben is. A világszerte tömegjelenséggé vált idegenforgalom, a turizmus, s a hétvégi pihenőmozgalom — ha európai mértékkel nem is mérhetően — hazánkban is ekkor kezdett elterjedni. Míg az első világhá­ború előtt csak az arisztokrácia és a vagyonosabb polgárság utazott kül­földre, mindez a második világháború előtti évtizedekben már jelentős változáson ment keresztül. E változás szembetűnően észlelhető volt a Ba­laton partján is az egyre növekvő belföldi üdülés tekintetében, hisz az üdülők csaknem 50%-a már a Tó mellett töltötte el a szabadidejét a har­mincas években. Ekkorra a 200 000 főt kitevő belföldi idegenforgalom, üdülés !és turizmus létszámából 100 000 volt érdekelve a Tó körüli üdülés­ben és fürdőzésben, a húszas évek elején levő 25—35 000-es létszámhoz képest. Amikor azonban az idegenforgalom, a hétvégi pihenőmozgalom fellendült és felfelé ívelt hazánkban, mindez csak rendkívül szűk társa­dalmi rétegekre korlátozódott, a nagytömegek soraiban ezek a törekvések még jóformán ismeretlenek voltak. * * * Míg a szociálgeográfia a földrajzi viszonyokkal összefüggő társadalmi változásokat (és fordítva), a településszociológia — többek között — az urbanizáció sajátos ökológiai vetületeit kutatja, addig a művelődésszocio­lógia a kultúra többléptékű kölcsönhatásának a struktúráját vizsgálja a társadalomban. 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom