Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 5. Levéltárrendezési pályázat a reformkori Somogy vármegyében
4. A „búvárkodáshoz tiszta hivatás”. Személyét a feltételek valamennyijének valóságos megtestesüléseként látva — tudomására hozta a megyének, a nagyobb nyomaték kedvéért —, hogy a diplomatikai tudományt Horváth Istvántól tanulta. Ennek igazolására megemlítette, hogy Fejér György diplomatikai munkáját, mely 200,— Pírnál is többe került, megvásárolta a maga számára ß a levéltári rendezésben és lajstromozásban bárkivel hajlandó „síkraszállni”. Levéltárrendezési elveit a következőkben foglalta össze: a) a rendezést a levéltár „szállása” (helye) határozza meg. b) a rendezés fő alapja a pontos, a „vigyázott” lajstromozás. c) 10 év anyagát (kell előbb ad impurum a. b. c. szerint lajstromozni, s d) ezután kell azt „litographyroztatás alá készítendő mintára”, tehát kőnyomással előre elkészített űrlapokra tisztán leírni. e) a foglalkozási tiszteletdíj ívszám szerint legyen megállapítva („mert akkor ki-ki úgy fog igyekezni, amint akar s tetszik”). Minden tisztán leírt ív munkadíja 4,— Pf. 30 krajcárt számít, havonta tehát 45,— Pf-ot. Ezt az összeget hó végével kéri számfejteni, a hátralévőt pedig egy-egy 10 esztendei anyag teljes elkészültével kívánja kiutaltatni. A pályázó ezenfelül lakást is kért a megyeházán — lehetőleg közel a levéltárhoz — s szolgálatára „hivatalos segítségül” a megye fehére egy embert. Harmadiknak Lakits Zsigmond „a megye szolgálatában kilenc esztendőt eltöltött levéltárnók” is beadta pályázatát a rendezésre, „e valóban ditső, de súlyos foglalatosságra” 1847. január 31-én. „Kilenc évig tartott levéltárnoki foglalatosságom mellett írta pályázatában — a lajstromozás egyik főága lévén súlyos kötelességemnek, ezen üdő közben a mindennapi gyakorlat, szorgalmas olvasás és állandó munkálat által bőv tapasztalást nyervén, ügyesnek érzem magamat ezen szép, de valóban terhes hivatal kötelességeinek pontos teljesítésére”. Rendezési javaslatait az alábbiakban sommázhatnánk: 1. Jegyzőkönyvek évenkénti purisátiója és beköttetése — „a szokványos gyakorlat szerint”. Ezekhez betűrend szerinti tárgy-, hely- és névmutató készítendő. (A tárgymutatót „mineműségéhez” képest meg lehet osztani.) Ez a mód — ha egyébként rendesen kezelik a levéltárat — szerinte a célnak megfelel. 2. Az okleveleket tartalmuk szerinti osztályokra kell csoportosítani s ehhez tárgy, személy, hely és idő szerinti lajstromokat kell készíteni. (Ezt a módszert tökéletesebbnek tartja az elsőnél, bár annál sokkal több munkát is igényel, ugyanakkor azonban „bőv esmeretséget és hamarábbi feltalálást nyújt, mert tudván a tárgy mineműségét a részes lajstromok köny- nyen áttekinthetők, a rend sem oly hamar felbontható, minden egyes osztályzatnak bizonyos helye kitűzetvén”.) Pályázatában leírta, hogy a levéltár anyagát a következő osztályokra csoportosítaná: a) juridica (— törvényes jogokat illetők: polgári perek, tanúvallatások, bírói megintések, elfoglalások, ellentmondások, letiltások, osztályok, határozatok, betáblázások, vadásztilosok stb. mindegyik külön lajstrommal.) 168