Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
Ez volt az a koporsó, amelyet ismeretlen tettesek a második világháború folyamán feltörtek és elvittek. Az ékszereknek nyoma veszett, az agnosz- káló tudós azonban megtalált egy darabot a költő hajdani selmeci pipájából. Az adatok gondos megvizsgálása után kiderült, hogy a költő csontjaiból már csak az álkapocs volt feltalálható a sírban. A somogyi levéltár őrzi azt a kriptafelnyitási jegyzőkönyvet, amelyet ideiktatunk az utókor számára: „Jegyzőkönyv. Felvétetett Niklán, 1948. április 17-én a Berzsenyi kripta felnyitása alkalmából, amely a Kaposvárott székelő Berzsenyi Társaság felszólítására eszközöltetett a következők jelenlétében: Vörös Béla, a Berzsenyi Társaság titkára, építés- és közmunkaügyi igazgató, Körtési Endre titkár, Wenczel Ferenc építész, továbbá a Berzsenyi Társaság felkérésére a hamvak azonosítására megjelent Entz Béla dr. egyetemi tanár és Ben- ked József dr. niklai körorvos. A bizottság megállapította, hogy a mauzóleum oldalán elhelyezett nagy vörös márványból készült és a kripta bejáratánál elhelyezett kőlap szét volt törve és a kripta bejáratát elzáró vasajtó nyitva volt. A kriptában a koporsók egymáson feküdtek szabadon. A bizottság kérésére utóbb megjelent Berzsenyi Dániel egyetlen élő unokája: Berzsenyi Mariska úrnő, aki a bizottság kérésére elmondotta, hogy nagyapjának, a nagyhírű költőnek csontmaradványai a kripta bejáratától jobbra, elől a fal mellett egy rövid tölgyfa koporsóban voltak elhelyezve, amelyet a kilencszázas évek elején Berzsenyi Sándor készíttetett és amelybe Berzsenyi Dániel és feleségének földi maradványait elhelyezte. Ugyancsak megjelent a bizottság előtt Horváth nevű 65 éves niklai lakos, aki emlékszik arra, hogy segédkezett a kripta helyreállítási munkálataiban és ekkor Berzsenyi Sándor jelenlétében összeszedte a szétesett koporsó roncsai között lévő csontmaradványokat és ezeket, valamint az ott feltalált két aranygyűrűt, egy vastagabbat és egy vékonyabbat, valamint Berzsenyi Dániel 1 méter hosszú aranyláncát is betette a koporsóba. Berzsenyi Sándor mindaddig mellette volt, míg a kis fakoporsót lezárták, hogy aztán a koporsót hova tették, azt határozottan megmondani nem tudja. Ezek után a bizottság a meglevő koporsókat kihozatta, átvizsgálta és megállapította, hogy az érckoporsók maradványaiban még jól felismerhető csontmaradványok és ruhamaradványok feküdtek. Miután megállapítást nyert, hogy az érckoporsó kihozatala után a kripta bejáratától jobbra a sarokban kb. 1 méteres fakoporsó maradványai voltak fellelhetők, az ottlevő csontmaradványokat gondosan kiemeltük a koporsó porladó maradványaiból, miután kétségtelen Horváth István bemondása és Berzsenyi Mária előadása alapján, hogy ezek a csontmaradványok Berzsenyi Dániel földi maradványai, ezek kiemeltettek és a bizottság határozata alapján külön fából készült urnába fognak a kriptába visszahelyeztetni. A vizsgálat és az azonosítás után a kripta kitakaríttatott és a koporsókat a földi maradványokkal eredeti helyükre helyezte vissza a bizottság. A vizsgálat kezdő időpontja de. 10 óra volt és az utolsó koporsót 17 és 1/2 órakor vitték le a kriptába, amelynek vasajtaja még 1948. április 17-én bezáratott. A kulcsot a mauzóleum tatarozását végző Wenczel Ferenc építész vette magához. Ezzel a vizsgálat befejeztetett és a jegyzőkönyv aláíratott. Kmft. Dr. Entz Béla egyetemi nyilvános tanár sk., Benked József 145
