Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
évtizedekre elvesztek a megye számára az országgyűlési követek többszöri követelései ellenére. így a Festetics-családnak —- a megye nyugati részét keresztülszelő — birtokain jött létre az „első oskola”, a művelt és az áldozatkész földesúr és az inspirátor jószágkormányzó: Nagyváthy János, valamint a paraszti-polgári igények egymásratalálása következtében — a fenntartás és a szervezés gondjait magára vállaló Belsősomogyi Református Egyházmegye gyámsága alatt. A megye közepén: Kaposvárott, az Eszterházy uradalom lényegében nem volt uradalmi központ, hanem csak alközpont, amelyben még nem hatott semmiféle Georgicon-koncepció, az eredményes mezőgazdászképzés szolgálatában álló iskolai művelődés vágya. Itt nem volt primer iskolateremtő tényező a földesúr, távol is élt a megyeszékhelytől, itt csak bérlők voltak, fiskálisok, s üzleti érdekeitől vezetett kereskedők. Ha azonban nem is volt olyan méretű inspiráló jószágkormányzó, mint Nagyváthy, nagy szerencséjére a városnak, itt is akadt egy uradalmi fiskális, az iskolaalapítás „lelke és esze”: Vály János. Az indulás első évtizedeiben kétségkívül Csurgóé volt a vezető érdem a középiskola alapításában, ahol Festetics a patrónus, Nagyváthy az inspirátor, a megyeszékhelyen pedig Eszterházy volt a földesúr és Vály János az iskola „lelke”, Szabó Ferenc és Horváth Elek pedig az igazgató és oktató pedagógus, ez utóbbi Berzsenyi barátjaként és a Magyar Tudós Társaság levelező tagjaként is ismeretesen. Ha nem is elsőként alakult meg a gimnázium a megyeszékhelyen, mindazonáltal alapítását igen jelentősnek kell tartanunk, aligha tekinthetjük ezt egyszerű iskolaalapításnak. A kor gimnáziumai ugyanis vagy egyháziak, vagy pedig királyiak voltak. Nincs tudomásunk arról, hogy ezekben az esztendőkben egy megye társadalma azon fáradozott volna, hogy gimnáziumot alapítson. Valóban azt kell mondanunk, hogy a kaposvári gimnázium volt az első középiskola hazánkban, amely társadalmi úton jött létre. Ezért foglalkozott oly élesen Somssich Pál is — védve a megye érdekét —, amikor az abszolutizmus kori megyei hatóság átvette — 1858- ban — a gimnázium vagyonát, hogy „soha bele nem egyeznek abba, miszerint az őseik és saját maguk áldozatkészségéből keletkezett intézet a gondviselésük alól elvouassék, vagy más bárki által kezeltessék, vagy az alapítók szándéka ellenére átváltoztassék.”n Lássuík a második kultúrateremtő tényezőt. Püspök és káptalan nem volt a megyében, püspöki és káptalani birtokok azonban annál nagyobb számmal. E birtokok jövedelmei azonban sohasem kerülték vissza a megyébe, hanem megyén kívüli intézmények és kulturális szervezetek keretei között használták fel azokat. így csupán az egyházközségek és az iskolák szoros egységéről tudunk a mezővárosban is, amely hitbéli kötelességként tekintett a vallásos nevelés otthonaira: az iskolákra. Ha azonban az egyház szervezetileg nem is, lelkes és áldozatkész tagjai azonban az iskola ügye mellé álltak. így vált a gimnáziumalapítás kezdő és nehéz esztendeiben jelentős segítőjévé az iskola ügyének az a Winkler Mihály gödrei plébános, aki — személyében —- a kaposvári ispotálynak is a legfőbb patrónusa volt. Az áldozatkész „canonicus honorárius” 1805. márc. 15-én a megyéhez írt beadványában 4000 forintot ajánlott fel 13
