Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 1. Somogy levelestárából

azt hirdették, hogy Zalában semmi sincsen, ami azonban nem akadályozott meg abban, hogy a következő napon, reggel 5 órakor ne vegyem meg a számadó kanásztól Zala legszebb karikását. Ezen a soron azután ámulatba ejtettem a tagadókat: volt ott remek kampó, bárányróvás és egy fogas, melyről egy német professzor egy 15 kötetes munkát írhat. A „Göcsej” a népies pásztorélet tekintetében teljesen meddő! Csupán a püspöki uradalom kanászai adtak, de ezek aztán pár remeket is. Báli Márton ifjú kanász bojtár első rendű tehetség. Innen Tapolca—Díszeibe mentem a Dobos miatt, mely híresen^hírhedt terület absolute meddőnek bizonyult — rongy és rongy és semmi egyéb. Díszei környékén szedtem valamiket s szokás szerint szórtam a koronákat, minek hamar híre futott s ez segítette kezembe Patkó uram dísz/kampóját, melyet egy bojtár rejtegetett. Igen szép ötvös munka, Sümegen készült, homloklemeze ezüst, az ágaskodó kígyó szeme türkisz kő. De a vége mégis csak az, hogy 10 nap alatt 48 számnál többet nem bírtam összeharácsolni — mi az Somogyhoz képest?! Most várom Hauer Bélát, hogy a máramarosi expedíciót megejtsem. Ezentúl kérésem is van Tehozzád; feleségem szörnyen zaklat a hálóingemért, mely a mernyei ágyban maradt. Ismertető jele: a gallér belsejében HO monogramm. Küldd el, mert csak úgy vagy te azzal, mint én a Nancsi néni fölajánlott Nachtrekklijével: nem lőhessen használni. Add át legszívesebb üdvözletemet a jó plébánosunknak s tartsd meg továbbra is barátságodban öreg ifjú hívedet Herman Ottót. Budapesten, 1895. szeptember 5.'

A zalai gyűjtőút korántsem volt olyan gazdag, mint a korábbi somogyi. Tíz nap alatt alig negyvennyolc darab tárgyat sikerült csak összegyűjtenie, igaz közöttük volt egy fogasremek is, amelynek szépségéről — nem minden irónia nélkül mondotta — egy német professzor tizenöt kötetet is összeírhatna.

Az ötödik levelet már a Magyar Ornitológiái Központból datálta nehány hónap múlva, melyben „zsombék ülőkék” összegyűjtésére kérte a jószágigazgatót.

„MAGYAR ORNITOLÖGIAI KÖZPONT. Hungarian Central Bureau for Ornithology. 165. Budapest, 1896. III. 20. Nemzeti Múzeum. National- Múzeum. Barátom Lojzi! A honhaza szent ügye mindkét ezredéves sarkantyúját oldalamba vágta: fogy az idő, szorul a kapca! Ha van valami küldeni valód, küld rögtön. Egyre külön kérlek föl: Rennernél, de máshol is láttam zsombékokat ülőkének használva, ha vagy 4—6-tot szerezhetnél, roppantul emelnél czölömpépítményem praehist. zamatját. Küldj és írjál. Ölel Herman Ottó.”

Herman Ottó (1835—1914) kortársa volt Bertalan Alajos jószágkormányzónak (1843—1900), aki a jelentős egyházi uradalom élén a kapitalizálódó nagybirtok gépesítését és termékeinek a brüsszeli és a bécsi világ- kiállításokon történő bemutatását sürgette elsőként hazánkban.

A kapitalizmus — szerte a világon — kezdte pusztítani azokat a népi eszközöket és népművészeti tárgyakat, amelyek ezekben az évtizedekben még népünk használatában voltak. E néprajzpusztító korszak légkörét idéztük az ismeretlen levelek közreadásával, amelyek e páratlan értékű népi eszközök és népművészeti tárgyak utolsó órákbani összegyűjtéséről

111