Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
get jelentette. Ez a kettősség mindvégig — egészen a jobbágyfelszabadításig — megmaradt a mezőváros életében. Már az 1712-es telepítési szerződésből is kiderült, hogy a mezőváros megművelhető határa viszonylag igen kicsi volt. Még a csekély népesség számára is elégtelen, ezért kapott még két pusztát árendába. A benépesüléssel és a természetes szaporodással párhuzamos földigény-növekedés kielégítése csak újabb és újabb területek termővé tételével látszott megoldhatónak. Ez annál is egyszerűbb volt, mert amíg a földesúr nem jelentkezett az árutermelés igényével, nem zavarhatta ezt az irtványok fokozatos kiterjesztése. Ügy tűnik azonban, hogy 1767-ben már felvetődött a majorgazdaság kiépítésének a gondolata, ezért rögzítette ez a szerződés — egyelőre csak jogbiztosítási céllal — oly határozottan a földesúrnak az irtáshoz való feltétlen tulajdonosi és birtoklási jogát. Mindez a telken kívüli jobbágyi földhasználat labilissá tételével ismét csak — ha egyelőre potenciálisan is — az életviszonyok súlyosbodásának az irányába mutatott. Kérdéses most már az elmondottak után: ha a településnek mind a mezővárosi rang megszilárdulása tekintetében, mind pedig az úrbéres községek közé való lecsúszásra egyformán reális esélye volt: végül is mi döntötte el ezt a dilemmát a település számára? A XVIII. század közepén kiterjedő földesúri árutermelés Kaposvárt is elkerülhetetlenül érintette. A gyakorolt hatás azonban feltétlenül kettős volt. Az árutermelő nagybirtok piaci igénye, az áruk szállítása iránti szükséglet, az üzemi fejlődéssel együttjáró adminisztrációs differenciálódás alkalmas volt olyan energiák felhalmozására, amelyek bármely település, így Kaposvár fejlődését is elősegítették. Ugyanekkor a hatás másik oldalaként az úrbéres településekre is egyre jelentősebb terhek nehezedtek. Ezt is felfedezhettük Kaposvár eseté-- ben. Gondoljuk csak meg, hogy 1766-ban az itt lakó népességnek még a negyede iparos és kereskedő, 1828-ban pedig már csak egyhatodnyi az arányuk, úgy hogy számszerűen is alig nőnek. Kaposvár földrajzi helyzetének köszönhette végül is, hogy a földesúri árutermelés komplex hatás- rendszeréből elsősorban azok az összetevők érték, melyek a mezővárosi státus rögzitődését eredményezték, úgy azonban, hogy népességének a kettőssége a továbbiakban is meghatározta fejlődését a hozzá hasonló jellegű és nagyságú településektől — Keszthelytől és Tatától — eltérő útra szorítva. Milyen volt a megye általános helyzete — főképp a kézművesipar és a kereskedelem tekintetében — korszakunk idején? Idevágóan elég vigasztalan az a vármegyei főjegyzői helyzetjelentés, amelyet 1761. november 9-én készített az egyik helytartótanácsi leiratra a megye: „A legelső és legfontosabb dolog az mind áruik beszerzésében, mind pedig azok eladásában, illetve munkájuk biztosításában a legnagyobb erősségünk az lenne, ha a vármegye területén minden iparos könnyű munkával teremthetné meg iparának szükséges kellékeit (nyersanyagait), s ha eladó áruik eladásának lebonyolítása könnyű lenne, s lennének főbb helyek, nagyobb városok s így iparukkal kapcsolatos dolgaik értékesítéséhez nemcsak pillanatnyi, s nemcsak a szomszédos helyekre kiterjedő eladási mód és lehetőség kínálkoznék számukra. Minthogy azonban ennek a vármegyének 9
