Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - c) A Népiskolai Szemle
jobb volt az országos átlagnál, az alapfelszerelést tekintve kib. 60%-osnak becsülhető. A tanítóság számszerű növekedése mellett kedvezően alakult összetétele, szakképzettsége is. 1870-ben — becslések szerint — kb. 25—30, 1884- ben 8,9% az oklevél nélküli tanítók aránya. Az 1869—70-ben szervezett tanítóegyletek egy része ugyan elsorvadt, de néhány területen — Szigetvár vidékéin, Nagyatádon, Csurgón — időleges visszaesések után a 70-es évek végétől ismét erőteljes, rendszeres egyleti tevékenység bontakozott ki. Ezek a vidéki egyletek tartották a lelket a Somogy megyei Tanítóegyletben is, amelynek tisztikara az 1880-as években javarészt csurgói, ill. szigetvári tanítókból és a csurgói képző tanáraiból került ki. Bár az egyleti élet nagy kihagyások után időszakosan s főleg az érdekvédelmi kérdések körül pezs- dült meg, a felsorolt vidéki egyletek rendszeresen tartottak felolvasó üléseket is. Ezek a felolvasó ülések nyújtottak publicitást azoknak a tanítóiknak, akik aztán a Népiskolai Szemlében találták meg tanulmányaik, „módszeres írásaik” közlési lehetőségét. Nem véletlen, hogy a lap szerkesztője, lelke a megyei tanítóegylet csurgói elnöke volt, s így természetes az is, hogy a Népiskolai Szemle — az összefogás, a megerősítés szándékával — mindvégig figyelemmel kísérte az egyleti élet eseményeit, rendszeresen beszámolt közgyűléseikről, választmányi és felolvasó üléseikről. A lap szerkesztőségi üzeneteiből, levelezési rovatából is kiolvasható, hogy Somogy megye tanítóinak aránylag széles köre mutatott érdeklődést a Szemle iránt, s ez az érdeklődés volt — az általános fejlődés mellett — a lap másik éltetője, fenntartója. Megjelenésének, tartós fennmaradásának harmadik meghatározó tényezője pedig a csurgói állami tanítóképző léte, az egyre inkább magára, feladataira találó, a növendékeken túl az otthont adó megye tanítóságáért is felelősséget érző tantestület volt. Az intézetnek az első igazgató, Bárány Ignác személyéig visszavezethető, jó hagyományai közé tartozott az igényes, alkotó jellegű pedagógiai tevékenység. Később, a századfordulón kiteljesedő csurgói pedagógiai műhely kialakulása is szorosan összefonódott a Népiskolai Szemle történetével. A már említett Adorján Miklós és Horváth József mellett Mátray Gyula igazgató, Bárány Gyula, Bátori Lajos és az 1885-ben Csurgóra került Pethes János — valamennyien a képző tanárai — voltak a lap legszorgalmasabb munkatársai, tartalmának, jellegének alakítói, meghatározói. Az itt és így kifejtett tevékenységük egyben folytatását jelentette az 1870-es években Csurgón szervezett továbbképző póttanfolyamoknak; a Somogy megyei tanítók önképzését, továbbképzését szorgalmazta, segítette. A lap rendszeres munkatársai közé tartozott a csurgói református gimnázium néhány tanára is, így dr. Vida Károly igazgató, Kondor József és Nagy József. Szalóky Dánielen kívül pedig még jónéhány somogyi néptanító kereste fel rendszeresen írásaival a szerkesztőt, többek között Meríts György kaposvári, K. Papp János zselickisfaludi, Fejes Kálmán csurgói és Arany Dániel viszlói községi és felekezeti tanítók. 1882-től rendszeresen helyet kaptak a lapban Kovács Sebestyén Gyula féléves tanfelügyelői jelentései. Több megyehatáron túli szerző dolgozatait is közölték, pl. erdélyi, felvidéki és fiumei tanítókét, de megjelent a korszak két vezető 55
