Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - c) A Népiskolai Szemle

viszonyait folytonosan világlagban (!) tartani, egyszóval a tanügy érdekében a legnagyobb tevékenységet kifejteni.”253 A következő hetekben a szomszédos Zala és Baranya megyék tanítóegyleti szaklapjainak, a frissen jelentkező Zalai Tanközlönynek, ill. az 1867-től folyamatosan megjelenő Néptanodának a méltatásával találkozhatunk a Somogybán; s ezt az „örvendetes tényt ... ”, hogy ti. „tanügyi lapjaink naponkint szaporodnak”, a hatósági támogatás ellenére is visszihangtalan és a lapban többször is megismételt előfizetési felhívás nyomatékosításának kell tekintenünk.254

Sajnos, a lap egyetlen bizonyíthatóan megjelent számát eddig még nem sikerült felkutatnunk; tartalmáról a Somogybán megjelent részletes ismertetésből tájékozódhatunk.255

A lap szerkesztőjének, Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelőnek Először az olvasóhoz című beköszöntőjét Bárány Ignác csurgói képezdei igazgató módszertani tanulmánya követte az „írva olvasási oktatásról”. Az ének oktatása a népiskolában című dolgozat szerzője feltehetően Bátori (Bauer) Lajos csurgói énektanár volt. A továbbiakban a Somogy megyei Általános Tanítóegylet választmányi ülésének és a megyei iskolatanács egyik ülésének — más forrásokból ismert256 — jegyzőkönyvét tették közzé. A lapot végezetül könyvszemle és „vegyes közlemények” zárták.

Az ígéretes tartalmú lap első száma sajnálatosan visszhangtalan maradt; további számairól semmi híradás nincs, mígnem 1873 novemberében Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelő „előfizetők hiányában” kiadásának beszüntetését közölte.257

c) A Népiskolai Szemle

1881. május 10-én Adorján Miklósnak, a csurgói tanítóképezde gyakorló elemi iskolája tanítójának, ez időben a Somogy megyei Tanítóegylet elnökének a szerkesztésében egy „nevelés-oktatásügyi közlöny” jelent meg Csurgón. A lap főmunkatársai Horváth József, a csurgói képző tanára és Szalóky Dániel, a csokonyai református népiskola nagytekintélyű tanítója voltak.

„Nem viszketegségből vagy feltűnési vágyból indítottuk meg a »Népiskolai Szemlét«; hanem az ügy — közelebbről: a megyei tanügy emelése céljából.”258 Ezzel a mentegetőző, magyarázkodó mondattal indították útjára a lapot; s ekkor bizonyára még maguk sem gondolták, nem remélték, hogy a megye művelődéstörténetében — de a magyar tanügyi sajtó történetében is — kivételes vállalkozást alapoztak meg: egy jelentéktelen mezővárosban 16 éven át rendszeresen megjelenő szakmai — nevelési-oktatási ! — folyóiratot.

Ez a folyóirat felbecsülhetetlen értékű forrás a megye neveléstörténetét kutatók számára. A közel két évtizednek több száz cikkben, közleményben, ismertetésben, híradásban és szerkesztői üzenetben megőrzött közoktatási-pedagógiai információi bepillantást engednek a megyei népoktatás fejlődése szempontjából oly jelentős korszak Somogy megyei iskoláinak életébe, műhelytitkaiba is. E kor hivatalos pedagógiai dokumentumaihoz (tanterv, vezérkönyvek, tankönyvek stb.) képest arról is tájékozódhatunk, hogyan értelmezték a köznevelés, a népoktatás funkcióját, a népis53