Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 6. A tanítóegyletek
addig a többi osztályú növendékek rajzolással és írással foglalkoztak”, kritikus szellemű megbeszélés követte. A megyei egylet történetében újszerű, jó közhangulatot teremtő szakmai indítás tartalmas közgyűlés előjátéka volt. Ennek gerincét Czibor Mór képezdei tanárnak „a magyar nyelvtan kezeléséről”, majd Pataki Géza tanítónak „a gazdászat tanításáról” elhangzott felolvasásai jelentették. A szervezeti kérdések fölött nyitott vitának érdekes és figyelemre méltó mozzanata volt Rippl József kaposvári igazgató-tanító javaslata, aki az egylet eddig kidomborított önsegélyező és önképző jellegét meghaladó módon a tanítóik érdekvédelmét is az egyleti tevékenység körébe kívánta vonni. Javaslatát, hogy ti. ,„ ... a tanítók ügyében hozandó ítéletek a közigazgatási bizottságok által csak a tantestület előzetes véleményezése alapján legyenek kimondhatók”, a közgyűlés egyetértőleg a következő évi egyetemes tanítógyűlés előkészítő bizottsága, ill. a kormány elé terjesztette.179 Az ünnepi bankettel záródó tartalmas ülés feledtetni tudta az előző évi civódásokat, oldotta az ellentéteket. Az egylet irányítása a csurgói képző tanárainak köszönhetően új lendületet kapott; a csurgói közgyűlés egy minden tekintetben eredményesebb szakmai tevékenység kibontakozását ígérte és jelezte. Ezt igazolják a következő évek rendezvényei is. Az 1878-as, már kétnaposra tervezett csurgói közgyűlésen Adorján Miklós gyakorló iskolai tanító felolvasását követően tartalmas vita bontakozott ki az iskolád oktatónevelő munkáról.180 A második napon Mátray Gyula képezdei tanár tartott „kísérleti előadást” természettanból, a minden népiskolában önállóan elkészíthető taneszközök bemutatására. Az 1879. évi, ismét Kaposvárott tartott egyleti ülés szerencsés témaválasztása is élénk eszmecsere kiindulópontját jelentette: „Miképpen kezelendők a népiskola tantárgyai, hogy azoknak előadása által ne csak ismereteknek birtokába jusson a tanuló, hanem a tanítás kiválóan nevelőleg hasson?”181 A témát — további tájékozódás és a gyakorlati tapasztalatszerzés folytatása érdekében — az 1880-as egyleti közgyűlésen is napirendre tűzték.182 Háromórás vita után a testület, mintegy módszertani ajánlásképpen, hét pontból álló megállapodást fogadott el: ,,a) A tanító főleg fegyelmezés, illetve saját jó példaadása által igyekezzék minden tárgy tanítása körében hatni. b) Ne tétessenek a népiskolában célokká, amik csak mint az alaki képzés eszközei vétetnek figyelembe. c) A népiskola alsó osztályaiban inkább concrét példákkal igyekezzünk hatni a szívre; a hittételek tanítása a felsőbb osztályokban eszközlen- dő, s az ne száraz emléztetésben álljon, hanem a tanulók felfogásához, s a tárgy céljának megfelelően magyaráztassanak meg. d) A nyelvoktatás, különösen az olvasmánykezelés terén az anyagot gondosan megválasztva használjunk ki minden alkalmat. e) Számtan által a rendszeres és következetes gondolkodást iparkodjunk fejleszteni, s egyszersmind sikeres, célokra vezető tanítás által a gyermek akaratára, még kedélyére is hatni. f) A reálismereteknél mellőzzük azt az irányt, mely az anyagot mint célt előtérbe helyezi. 38
