Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 6. A tanítóegyletek
kényszerítő körülmények és a tanítók munkájával kapcsolatban szaporodó negatív jelzések — „a népiskolai tanítók általában véve nincsenek kellőleg tájékoztatva tulajdonképpeni feladatuk iránt, s különösen azzal nincsenek tisztában, mely tantárgyakat tegyenek tanításuk közép- és súlypontjává”145 — együttesen magyarázzák, hogy a tanügyigazgatás funkciórendszerében, a népiskolai tanfelügyelő feladatai között az évtized végén a szűkebb értelemben felfogott szakmai — pedagógiai-módszertani — irányítás is nyomatékos hangsúlyt kap. Ez a tanfelügyelő első számú kötelessége — szögezi le egy 1880-as miniszteri körrendelet —, s mivel valameny- nyi iskolát a tanév elején végigjárni képtelen, „juttassa minden tanítónak, valamint az iskolai hatóság helyi tagjainak is tudomására azon irányelveket, melyeket e részben a tanításiban szem előtt kell tartaniok, s melyekre ... a tanév folytán teendő iskolalátogatásainál a legnagyobb gondot és ellenőrző figyelmet fordítandja”.146 Az iskolai munkához kapcsolódó rendszeres továbbképzés igénye a legkövetkezetesebben a kaposvári községi elemi népiskola tantestületében kapott hangot. Régi hagyományok felújításaképpen az 1870-es évek elején ismét napirendre tűzték a „próbatételt” — a kölcsönös óralátogatásokat — és azok minősítési alapul is szolgáló megbeszélését. A tanítói kar 1871-ben a kötelezővé tett „próbaírások”, gyakorlatias módszertani dolgozatok „érdemszerinti bekötését is visszaállítandónak határozta”.147 Nem véletlen tehát, hogy a megyei tanítóegylet létrehozásában és későbbi tevékenységében fontos szerepet játszottak a kaposvári elemi népiskola jeles tanítói, Harray Ignácz, Rippl József, Csukly Károly és kartársaik. 6. A tanítóegyletek Eötvös József a népoktatási törvény egységes értelmezésében, egyöntetű végrehajtásában nagy szerepet szánt a tanítóegyesületeknek. A törvény 147. §-a előírta, hogy „a községi nép- és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tankerületben tanítói testületté alakulni”. A továbbiakban a tankerületi testület járási körökre osztásáról rendelkezik és tevékenységük rendjét szabályozza, leszögezve, hogy „a járási körök, a községek segélyezésével, kötelesek évente kétszer, az egész testület pedig évenként egyszer tanítói értekezletre egybegyűlni”.148 Somogy megyében 1869-ben mindössze 3, 1870-ben 27 községi népiskola működött, 15, ill. 42 tanítóval.149 Az összefogásukra előírt megyei testület megalakulása azonban különböző hátráltató tényezők hatására, részben a felekezeti iskolák „községesítése” körül fellángoló ellentétek, részben a földrajzi szétszórtság következtében elhúzódott. Maga a tanfelügyelő is, első lépésként, a felekezeti különbség nélkül szervezett járási körök megalakítását szorgalmazta. Az első szervezkedésekkel párhuzamosan, mintegy a veszélyesnek tartott állami befolyás ellensúlyozására, megélénkült egyes, már korábban létrehozott felekezeti tanítóegyletek tevékenysége, és újak is alakultak. Ilyen volt pl. az 1869 augusztusában Komesz György kaposvári esperes kezdeményezésére és elnökségével megalakított „Kaposvári Esperességi 31
