Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 5. Képzés, átképzés; a szervezett továbbképzés kezdetei
velő osztályok növendékei” a gyakorlati tanítást a kijelölt napi 1—1 órán a helybeli református iskola tanítójától tanulják.114 Az átgondolatlan és zavaros — lényegében a hatosztályos gimnázium változatlan fenntartását leplező — terv azonban nem kapott hatósági jóváhagyást: a helytartótanács a neveléstani osztályok haladéktalan megszüntetését követelte. Ezt az álláspontot képviselte a túlterhelt tanári kar is; az első, névleges csurgói tanítóképző hamarosan megszűnt. A nevelőképzést szolgáló III. osztály egyébként 1856/57-ben is csak papíron létezett, növendéke nem volt. A tanulóknak az a része, „amely megmarad a tanítói pályán, sem érkezik fel a harmadikba, mert közben a somogyi tanítóhiány miatt állást kell vállalnia valamelyik faluban, s tisztán gyakorlatilag pótolják azt, minek még különben hijjával maradnak” — olvashatjuk egy korabeli feljegyzésben.115 A „somogyi tanítóhiány” azonban egy évtized múlva nyomós érv volt a második csurgói tanítóképző felállítása mellett. A megyei — csurgói — tanítóképző terve az 1860-as években egyre gyakrabban került szóba.116 Amikor a Dunántúli Református Egyházkerület 1865-ben tanítóképző felállítását határozta el Pápán, a belső-somogyi református egyházmegye visontai gyűlése (1865. május 16—18.) nemzeti, kulturális, egyházi és nevelési érvekre hivatkozva, Pápával szemben Csurgót ajánlotta. Az 1860-as évek második felében megpezsdülő megyei közvélemény, amiről a Somogy c. megyei lap hasábjain lezajlott népnevelési viták is tanúskodnak, kedvezően befolyásolta a javaslat sorsát. Az érdemi tárgyalásokhoz szükséges anyagi, tárgyi fedezetet alapítványok, adományok biztosították. Mindezek után 1868. augusztus 26—27-én a nagybajomi közgyűlés ismételten Csurgó mellett szavazott, s az egyházmegye küldöttsége október 20-án a képző megszervezését kérelmező emlékirattal kereste fel Eötvös József kultuszminisztert. Eötvös kedvezően fogadta a kérést és az ajánlatokat, támogatást is ígért, de ragaszkodott a képző állami jellegéhez. A kérdésben az 1868. évi 38. tc.-nek az állami tanítóképzők létesítését kimondó állásfoglalása hozott kedvező fordulatot. „Ügy halljuk — írta erről a Somogy 1869. május 4-én —, hogy a n. m. közoktatási miniszter a népiskolai törvény értelmében szervezendő tanítóképezdék közül egyet Somogybán, Csurgó m. városban szándékozik felállítani.”117 A kiszivárgott hírekkel egyidőben, májusban valóban megindultak a gazdasági tárgyalások, amelyek kölcsönös alkudozás és engedmények után eredményre is vezettek. A nyár folyamán megkötött szerződésben az egyházmegye az építkezéshez és a gazdasági kerethez szükséges földterületet, a gyakorló iskola céljaira népiskoláját ajánlotta fel, és — átmenetileg — az intézet ideiglenes elhelyezését ígérte a gimnázium tatarozásra kerülő melléképületeiben. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az építkezések haladéktalan megkezdését, az iskola felszerelését és költségvetésének fedezetését vállalta. Ilyen előzmények után 1869. október 15-én kezdetleges körülmények között, az elhúzódó átalakítás miatt egy magánház hónapos szobájában, háromtagú tantestülettel és 24 növendékkel kezdődött meg az első tanév.118 Az első tanévkezdés mostoha körülményei végigkísérték az intézet 64 esztendős működését. Az iskola megfelelő elhelyezése kezdettől súlyos gondot jelentett. Az első tanítási napon összeülő igazgatótanács — Koyács 26
