Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

II. 1868 után - 4. Új tantervek - új feladatok

bírságolásával együtt — minden korábbinál súlyosabb helyi konfliktusokra vezetett; a lakosságot, de sokszor a községi vagy az egyházi elöljáróságot is szembefordította a tanítóval, az iskolával. Ez pedig — nem is szándék- talanul — elősegítette és erősítette a tanítóság kétirányú társadalmi elszigetelődését.85

A végletes kiszolgáltatottságnak, a társadalmi körülmények lélektorzító, embernyomorító hatásának döbbenetes, vagy éppenséggel tragikomikus dokumentumaival találkozhatunk e kérdéskör levéltári anyagában. Gebhárt József csombárdi tanító pl. a szolgabíró által ellenőrzésre bekért díjlevelét a következő levél kíséretében küldte el: „Tekintetes Szolgábiró Ur, Mélyen Tisztelt Uram! Nagyúri parancsa folytán nem kések és azonnal vagyok bátor, s Tekintetességed által kitűzött hivatalos másolatot haladéktalanul megküldöm, áttekintés és meggyőzés végett; ki egyébiránt, minden tisztelettel vágyóik Tekintetes Urnák legalázatosabb kézcsolkoló (!) parányi szolgája.”80 A várdai tanító a Somogy hasábjain fejezte ki köszönetét, mert Somssich Imre évi 12 mérő gabonával és 2 hold földdel emelte járandóságát: „Éljen a nemes gróf soká! ki magának a nevelés terén ércnél maradandóbb emléket állított!”87

A tanítók gazdasági és társadalmi helyzetét érzékeltető groteszk példák sorát komor csattanóként zárhatja az az apróhirdetés, amely a Somogy 1880. szeptember 14-i számának „Nyílt tér” rovatában jelent meg: „Alulírott, 300 kötetből álló regénykönyvtáramat hajlandó volnék valakinek cserébe átengedni valamely gazdasági állatért. — A regények Jókai, Jósika és Vas Gereben művek.”88

„Soha szeretett hazánkban a néptanító helyzete társadalmilag oly subordinált és egyesek önkényétől függő, anyagilag pedig oly nyomor- és ínséggel kecsegtető és jutalmazó nem volt, mint most, mióta az első magyar népiskolai törvény jótéteményeit élvezzük” — olvashatjuk a Szigetvár vidéki Tanítóegyletnek a kultuszminiszterhez intézett, „a tanítók fizetésének rendezése és nyugdíjazásának tárgyában” írott 1872-es emlékiratában.89 A kor képéhez, a korabeli somogyi néptanító potréjához ez a nyílt és megalkuvás nélküli őszinteség, ez az öntudatos és felelősségteljes magatartás is hozzá tartozik. Elemy Sándor és társai emlékiratukban a népiskolák felekezeti jellegének megszüntetéséért, az állami iskoláztatásért emeltek szót, nemcsak saját sorsuk megfordítása, hanem a népoktatás valóban demokratikus reformja érdekében is.

4. Űj tantervek — új feladatok

A tanítók elégtelen létszáma, nem megfelelő szakképzettsége és bizonytalan anyagi helyzete hallatlanul megnehezítette a népoktatási törvényben előírt tartalmi változások végrehajtásét, az 1869-ben kiadott, majd 1877-ben módosított tanterv követelményeinek teljesítését. Az új tantervekhez igazodó munka kettős követelményt támasztott velük szemben. El kellett sajátítaniuk a tanítandó új ismereteket, főképpen földrajzból, természetrajzból és természettanból, de gyarapítani, bővíteni kellett anya20