Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 3. Anyagi helyzetük, életkörülményeik
dése — különösen 1874—77-ben — arra enged következtetni, hogy az egyházi iskolafenntartók egy része, de a szegényebb községek is, esetenként oklevél nélküli vagy „segédtanító” alkalmazásával kerestek olcsóbb megoldást. Szűkös anyagi helyzetére hivatkozva kérte pl. a csöfeölyi református hitközség is, hogy rendes tanító helyett segédtanítót alkalmazhasson.59 A toponári községi iskolaszék 400 frt-os tanítói állást hirdetett a Néptanítók Lapjában, de az előzetes levelezés után odautazó jelentkezőt már csak 250 frt-os segédtanítóként alkalmazta. Takács Lajos ezt — kényszerhelyzetben — elfogadta; később többször fellebbezett a járási szolgabíróhoz, majd a megyei közigazgatási bizottsághoz is, hiába.60 A Néptanítók Lapjában 1872- bem meghirdetett Somogy megyei segédtanítói állások bére 100 frt-tól 300 frt-ig változott; ezen felül legfeljebb külön lakószobát, fűtést, esetleg mosást és „tisztes ellátást” ígértek. A jövendő berzencei segédtanítót azzal kecsegtették, hogy „szép mellékjövedelemre is számíthat”.61 Több helyen, mint pl. Aszalóban viszont a segédtanítót a „mesternek” kellett alkalmaznia, saját fizetése terhére.62 A tanítói (fizetés feudális jellege az iskolák nagy többségét jelentő falusi iskolákban a népoktatási törvényt követően is változatlan maradt, hiszen nagyobb hányadát a különféle, gyakran évtizedekkel korábban, a canonica visitatiókban rögzített természetbeni járandóságok és juttatások jelentették. Arra már korábban is többször utaltunk, hogy a díjlevelekben megállapított tanítói fizetés és a tényleges jövedelem között — a helyi viszonyoktól függően — milyen nagy különbségek lehettek; s hogy a javadalom realizálása tulajdonképpen mindig alkudozás és harc kérdése volt. A magyar polgári korszak néptanítójának törvényben szabályozott jövedelméről és annak belső arányairól kaphatunk képet a henészi községi népiskolai tanító két, 1868-ban, ill. 1878-ban kiállított díjleveléből.63 Az első díjlevél tételei a következők: „1. A községi lakosok által fizetendő párpénz 33,— 2. 18 mérő gabona (:kétszeres:) párszám után kivetve, ennek pénzbeli egyenértéke 54,— 3. Minden tanuló után tandíj fejében 1 Ft évenként, mintegy 30—40,— 4. Hat öl jó, kemény tűzifa 5. Szabad lakás, kertilletmények 6. 1/2 úrb. telek utáni legelő-illetőség 7. Belsőség: kert 402 D-öl szántóföld 14 hold 1257 D-öl rét 1410 D-öl természetbeni haszonélvezete Ezen ingatlanok béregyenértéke 175,— Összesen 300, azaz háromszáz osztr. értékű forintban.” Jellemző manipuláció, hogy a törvény szerint a fizetésen felül biztosítandó lakást és a kertet is beleszámították a 300 Ft-os bérminimumba. Az egy évtized múlva — feltehetően hatósági közbelépésre — a népiskolai törvény szerint „szabályozott” tanítói díjlevél tételei a következők: 15
