Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 2. A tanítók száma, összetétele az 1870-es években
a „silány díjazás”, „a kedv és hivatásérzet érthető hiánya” miatt a tanítói létszám nem tudott lépést tartani. „Több helyen nem kapták tanítót — olvashatjuk az 1871-es tanfelügyelői jelentésben — ... A tanítóhiány megyénkben is mint általában országszerte, igen érezhető.”41 Az 1872-es jelentés 34 üres tanítói-állásról tájékoztat: „Ott, hol a rendes tanító hiányzik, az oktatás egészen szünetel. ... Vannak iskolák, hol — segédtanító hiányában — a rendes tanító tanítványainak, azok nagy száma miatt nem képes egyszerre oktatást adni, hanem két csapatra osztva, egyik csapatot délelőtt rendeli fel, másikat délután. Több helyen egy tanító két tanteremben vezeti az iskolát.”42 A tanfelügyelő számításai szerint még további 44 tanító hiányzik, „ugyanis 38 olyan iskola létez, melyben egy tanító 100-on felül egész 150-ig való növendéket egymaga oktat, — sőt 6 iskolában 150-től 200-ig terjed a tanítványok száma”. így 1872-ben valójában összesen 78 tanító hiányzott a legelemibb igényekhez képest is. A tanítók túlterheltsége ettől kezdve állandóan visszatérő, jogos panasz. 1874-ben a tantervben maximált nyolcvanas osztálylétszámmal szemben 130 iskolában 80 és 200 között volt az egy tanítóra jutó tanulólétszám.43 A közigazgatási bizottság 1877. január 7-én kelt felhívása, konkrét intézkedéseket sürgetve, a tanfelügyelőt tette felelőssé, aki még az év májusában arról számolt be, hogy 62 felekezeti és 2 községi iskola fenntartóit szólította fel újabb tanterem építésére és segédtanító alkalmazására, kevés eredménnyel. A 64 közül mindössze öt község vállalta maradéktalanul a rárótt feladatot, s négy kért halasztást; a többi különféle indokokkal kitért, megtagadta vagy elhallgatta az intézkedést. Néhány felekezeti iskolaszék pl. azzal védekezett, hogy a tankötelesek létszáma „csak a más felekezetűek befogadása miatt haladja felül a törvényszabta számot”, s inkább kizárják azokat az iskolájukból, mintsem miattuk terheket vállaljanak magukra. Hasonlóképpen vonakodott kibővíteni iskoláját több olyan község, amelyben „a pusztai tankötelesek vagy az urasági cselédek gyermekei növelték tetemesen a létszámot”.44 A tanítók számának és összetételének alakulását az itt következő táblázatban foglalhatjuk össze: Év A tanítók száma A tanítók közül képesített képesítés nélküli sz. % SZ. % 1872. 429 360 83,92 69 16,08 1873. 444 — — — — 1874. 443 359 81.04 84 18,96 1875. 442 360 81,45 82 18,55 1876. 436 345 79,13 91 20,87 1877. 446 389 87,22 57 12,78 1878. 451 387 85,81 64 14,19 1879. 453 391 86,31 62 13,69 1880. 464 401 86,42 63 13,58 11
