Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

lekciót hagyott a Petit Palaisra. A Besnard banketten közeli szomszédunk volt az asztalnál Carolus Durand, akivel kellemesen elbeszélgettünk. Ä modernek, abban az időben háttérbe szorították, de a jövő műtörténésze őt a legelső francia festők közé fogja sorolni pompás portréiért. Ezen a véleményen volt Rippl-Rónai is. Erős befolyása volt Sargent kiváló ame­rikai festőre. Nagyon sajnálom, hogy a francia festők két legérdekesebb egyéniségét személyesen nem ismerhettem meg, mert vidéken éltek. Re- noirt és Claude Mónet-t. Meglepő, hogy Georges Clemenceau, aki a nagy realitásokkal hadakozott, mennyire ellágyult Claude Monet barátja mű­vei előtt, amelyeknek miniszter korában, a Louvre külön pavilonjában adott helyet. Halála után könyvet is írt róla. Itt említem meg, hogy Munkácsyné kérésére együtt hívtuk meg őt egy ebédre Sauerrel, mert szeretett volna vele Lisztről beszélni, a ta­nítvánnyal a mesterről. Tudvalévőén Liszt utolsó heteit Munkácsynál töl­tötte. Előbb Párisban, azután velük ment Colpaohba. Liszt akkor már na­gyon beteges volt. Munkácsyék vendége volt ugyanezen időben Haynald Lajos bíbornok is Colpachban. E két vendégéről festette Munkácsy leg­szebb arcképeit, amelyek szerencsére a budapesti Szépművészeti Múze­umba kerültek. Nagyon érdekes beszélgetés fejlődött ki Sauer és Munká­csyné között. Munkácsyné többek között elmondta, hogy Haynaldnak előbb kellett elutaznia és este elbúcsúzott Liszttől, nehogy az öreg urat reggeli nyugalmában zavarja. És mi történt: mikor reggel az emeleti lép­csőn lefelé haladt, egyszerre megszólalt a földszinti zongorateremben a Rákóczi induló. Milyen megható és kedves figyelem volt ez Liszttől. 1909-ben tavasszal megbízást kaptam Hasse bárónőtől Liegeben (Belgium), hogy fessem meg életnagyságú arcképét. Az öreg hölgy már 60 éven felül volt és otthonát nem hagyta el, tehát nekem kellett odautaz­nom. Este érkeztem, szállodában vettem lakást és másnap reggel mentem bemutatkozni. Az öreg hölgy egy szinte várszerű kastélyban lakott, ame­lyet park vett körül. Az idős hölgynek elég érdekes feje volt és mindjárt tisztában voltam vele, hogy a feladat nem lesz nehéz. Szalonjában meg­felelő volt a világítás, úgy hogy ott festettem az arcképet. Unalmas sem volt a munka, mert mulattatott, hogy az öreg hölgy kivételes társadalmi pozíciójú emberek szemszögéből, milyen különleges perspektívából látta és ítélte meg az embereket és az életet. Délelőtt dolgoztam mindig és az ebédet együtt fogyasztottuk el. Olyan figyelmes volt, étkezés előtt levitt a kastély alatti pincébe, hogy éh válasszam ki az elfogyasztandó palack bort. Minden rekesz mellett táblára volt írva, hogy a rekeszben milyen évfolyamú, honnan származó és milyen zamatú bor van. Egy-egy palackkal felvittünk és azt kettecskén el is fogyasztottuk. Meg kell jegyeznem, hogy ezeknek az évszázados bo­roknak már nem volt nagy szesztartalma. Évszázados por és piszok fedte ezeket a palackokat. Délután a város nevezetességéit szemléltem meg. Szürke, érdektelen város Liege, gyárváros, ahol híres fegyvereket készí­tenek. Itt figyeltem meg először a munkásosztály öntudatosságát. Estebé­det a szálloda éttermében' vettem és utána a társalkodóban leveleket ír­tam, vagy a szép tavaszi időben sétáltam. Többször átmfentem Brüsszelbe 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom