Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

lekciót hagyott a Petit Palaisra. A Besnard banketten közeli szomszédunk volt az asztalnál Carolus Durand, akivel kellemesen elbeszélgettünk. Ä modernek, abban az időben háttérbe szorították, de a jövő műtörténésze őt a legelső francia festők közé fogja sorolni pompás portréiért. Ezen a véleményen volt Rippl-Rónai is. Erős befolyása volt Sargent kiváló amerikai festőre. Nagyon sajnálom, hogy a francia festők két legérdekesebb egyéniségét személyesen nem ismerhettem meg, mert vidéken éltek. Re- noirt és Claude Mónet-t. Meglepő, hogy Georges Clemenceau, aki a nagy realitásokkal hadakozott, mennyire ellágyult Claude Monet barátja művei előtt, amelyeknek miniszter korában, a Louvre külön pavilonjában adott helyet. Halála után könyvet is írt róla.

Itt említem meg, hogy Munkácsyné kérésére együtt hívtuk meg őt egy ebédre Sauerrel, mert szeretett volna vele Lisztről beszélni, a tanítvánnyal a mesterről. Tudvalévőén Liszt utolsó heteit Munkácsynál töltötte. Előbb Párisban, azután velük ment Colpaohba. Liszt akkor már nagyon beteges volt. Munkácsyék vendége volt ugyanezen időben Haynald Lajos bíbornok is Colpachban. E két vendégéről festette Munkácsy legszebb arcképeit, amelyek szerencsére a budapesti Szépművészeti Múzeumba kerültek. Nagyon érdekes beszélgetés fejlődött ki Sauer és Munkácsyné között. Munkácsyné többek között elmondta, hogy Haynaldnak előbb kellett elutaznia és este elbúcsúzott Liszttől, nehogy az öreg urat reggeli nyugalmában zavarja. És mi történt: mikor reggel az emeleti lépcsőn lefelé haladt, egyszerre megszólalt a földszinti zongorateremben a Rákóczi induló. Milyen megható és kedves figyelem volt ez Liszttől.

1909-ben tavasszal megbízást kaptam Hasse bárónőtől Liegeben (Belgium), hogy fessem meg életnagyságú arcképét. Az öreg hölgy már 60 éven felül volt és otthonát nem hagyta el, tehát nekem kellett odautaznom. Este érkeztem, szállodában vettem lakást és másnap reggel mentem bemutatkozni. Az öreg hölgy egy szinte várszerű kastélyban lakott, amelyet park vett körül. Az idős hölgynek elég érdekes feje volt és mindjárt tisztában voltam vele, hogy a feladat nem lesz nehéz. Szalonjában megfelelő volt a világítás, úgy hogy ott festettem az arcképet. Unalmas sem volt a munka, mert mulattatott, hogy az öreg hölgy kivételes társadalmi pozíciójú emberek szemszögéből, milyen különleges perspektívából látta és ítélte meg az embereket és az életet.

Délelőtt dolgoztam mindig és az ebédet együtt fogyasztottuk el. Olyan figyelmes volt, étkezés előtt levitt a kastély alatti pincébe, hogy éh válasszam ki az elfogyasztandó palack bort. Minden rekesz mellett táblára volt írva, hogy a rekeszben milyen évfolyamú, honnan származó és milyen zamatú bor van. Egy-egy palackkal felvittünk és azt kettecskén el is fogyasztottuk. Meg kell jegyeznem, hogy ezeknek az évszázados boroknak már nem volt nagy szesztartalma. Évszázados por és piszok fedte ezeket a palackokat. Délután a város nevezetességéit szemléltem meg. Szürke, érdektelen város Liege, gyárváros, ahol híres fegyvereket készítenek. Itt figyeltem meg először a munkásosztály öntudatosságát. Estebédet a szálloda éttermében' vettem és utána a társalkodóban leveleket írtam, vagy a szép tavaszi időben sétáltam. Többször átmfentem Brüsszelbe

97