Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

vát bán fia, aki egyideig tanítványom is volt, műtermemben rajzolgatva. Jó barátságban voltunk még Pauli von Entzebühel-lel és nejével, akik gyakran eljártak hozzánk a követségről. Nemes Albertékkal, kinek neje egy olasz Colonna hercegnő volt és feltűnően szép. Khevenhüllert Szécsen Miklós követte, mint nagykövet, ő volt Párisban a világháború kitörésekor. Nem lehetett jól tájékozva az eseményekről, mert mikor első tanácsosát Somssich Józsefet, olasz inasa az első világháború kitörésekor reggel azzal keltette fel, hogy kitört a háború, a németek már Belgiumban vannak, nem akarta elhinni és a követségre tóduló osztrák és magyar állampolgároknak, akik hazautazni kívántak azt a tanácsot adta, hogy Belgium felé utazzanak haza. A követség tájékozatlansága miatt sokan alig tudtak hazautazni. Ezt Henri Kautsch bécsi szobrász barátomtól hallottam, aki évtizedek óta élt már Párisban, szellemes és okos nejével. Kautsch kitűnő medailleur volt. Egy közismert szép plakettet készített Heinéről. Nagy gyűjteménye volt ilyen medaille-okból is, amelyeknek nagy része arany és ezüst volt és ezt az egész gyűjteményt kénytelen volt Párisban hagyni a hirtelen menekülés miatt. El is veszett mind. Párisban Kautsch- nál ismerkedtem meg Bartholomé szobrásszal, akiről Kautsch szintén igen szép plakettet készített, amelynek hátlapján Batholomé híres domborművé „Aux morts” látható. Bartholomé éppen akkor érkezett meg Budapestről, ahová Constantin Meunier belga szobrásszal egy szoborpályázat zsűrijébe kaptak meghívást. Bartholomé kedvetlenül beszélt nekem budapesti szerepléséről. Ők Meunier-vel írásban leadták szakvéleményüket, de úgy látszik nem ez volt a döntő ott, hanem a politikusok véleménye, és ki is jelentette, hogy ha a jövőben ilyen meghívást kapna, nem fogadja el. Alighanem a szabadságharci emlékmű vagy az Erzsébet királyné emlékszobor pályázatáról volt szó. Azt is megjegyezte Bartholomé, hogy úgy látszik Budapesten emlékszobrokra túl sok pénz van. Hiszen ezekre a szobrokra, úgy tudom, tényleg milliókat gyűjtöttek. Kautschéknál ismerkedtünk meg Wienben Auffenberg tábornokkal, aki jeles hadvezére volt az osztrák— magyar monarchiának, utóbb hadügyminiszter és egy érdekes művet írt: „Österreichs Hohe und Niedergang”36 címmel.

Párisi barátaink közül még meg kell említenem Thibold Zsigmon- dot, aki mint kémikus az Auer féle gázlángokra alkalmazott harisnyákat, melyek mindkét oldalon nyitva voltak, tökéletesítette azáltal, hogy egyik oldalán zárttá tette és azáltal nagy gázmegtakarítást ért el. Ezt a vasutak is rögtön felismerve, nagy megrendeléseket kapott és tekintélyes anyagi sikert is ért el. Neki volt ismerőseink közül elsőként autója, amelyen bennünket is kikoosikáztatott a Boisba. Különösen fiamnak volt ez nagy öröme, amikor mellette ülhetett a volánnál.

Hevesi Andor volt a legszebben franciául beszélő a magyarok között és ezen a nyelven nagyon finom, szellemes könyveket írt: Les petites amies du grand Beethoven, L’agoine d’un empire, Cristophe Colombe, l’heureux génois37 címmel. Sauer estélyeink révén is természetesen sok

36. Ausztria nagysága és hanyatlása.

37. A nagy Beethoven kis évei, Egy birodalom agóniája, Kolumbus Kristóf, a boldog genovai.

95