Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

rendelésekkel. Egy Párisba érkező művésznövendék sem mulasztotta el az École de pharmacie, Hotel de Ville, a Petit Palais-ban lévő falképeit meg­tekinteni. Mégis már 60 éven felül volt, amikor az Institut de Francé mű­vészeti osztálya tagjává választotta. Dagnan Bouveret már 40 éves korá­ban az Institut tagja lett. Azt hiszem ez egy kis bosszú műve volt, Besnard-t az akadémikusok elleni szellemes, de éles kiszólások miatt mellőzték. Utóbb azonban nemcsak az Institut művészeti osztályának, hanem a francia nyelv és irodalom osztályának is tagja lett, akiket halhatatlanoknak ne­veznek. Tudvalévőén az Institut-nek öt osztálya van, mindegyikben li­mitálva van a 40 tag, és csak elhalás esetén lehet új tagot választani. Er­re persze minden érdemes francia művész törekedett, ez volt az igazi kon- szekráció. Anyagi előnyöket is biztosított, mert az Institutnek nagy va­gyona volt. Az Institut tagjai diplomata ruhát viseltek díszülésük alkalmá­val. Az Institu de Francé első osztályát Academie de France-nak is ne­vezték, amelybe a többi osztályok tagjai is bekerülhettek, ha irodalommal is foglalkoztak és ebben kitűntek, sőt kiváló szónoki képességű államfér­fiakat is beválasztottak. Besnard-nak Indiából írt cikkeit először a Figaro közölte vezércikkekben, utóbb könyvalakban is megjelentek. Mikor Pá­risba érkeztem, csak Jules Breton volt tagja a művészek közül a halhatat­lanoknak, több értékes könyvéért: nos peintresdu siécle, majd nos peint- res pay>an:!0 címmel. Ezeket a műveit ismerem. Besnardt utóbb a nagymúl­tú Academie de Rome igazgatójává is kinevezték, és olyan társadalmi po­zíciót foglalt el Rómában, hogy háttérbe szorította a hivatalos francia nagykövetet, Barrére-t. Egy alkalommal, mikor műtermembe jött éppen egy életnagyságú akt képemet fejeztem be. Egy szép szőke nő magas támlájú renaissance fotelben ülve gyöngysorát nézegeti. A kép nagy terjedelmű lévén, ő azt kissé üresnek találta, és szerette volna sok minden tárggyal körülvenni még. Egészen megzavart ezen kívánságokkal, de gondoltam egyet alszom még erre. Másnap odafestettem az alak mellék még egy széket, amelyen a palettám feküdt az ecsetekkel. A kiállításba azonban nem küldtem be, ha­nem a Somogytúrról hozott képeimből szívesebben állítottam ki Páriá­ban magyar tárgyú dolgokat. Mikor a jury elé került a képem, Besnard kereste az aktot és nagyon megpirongatott, hogy nem küldtem be. A Szalonba való beküldés előtt rendesen eljöttek munkáim 'megte­kintésére a mesterek közül Lucien Simon, Cottet, Lhermitte, Aman Jean, Dagnan Bouveret, La Touche. Természetesen én is elmentem műtermük­be, hogy készülő munkáikat megtekintsem és érdekes eszmecserék ma­radtak meg emlékezetemben. Cottetnél Valloton-nal az éppen megnyílt Salon des Indépendants-ról folyt a társalgás. Ez volt az a Szalon, ahová juryzés nélkül lehetett bizonyos számú munkát kiállítani. Mulattak azon, hogy milyen vad dolgokat lehet ott látni. Akkor kezdtek szerepelni a ku­bisták, élükön Picassoval. Valloton mondja: tudja kik állítják ki a legva­dabb dolgokat? Az oroszok, a lengyelek és a magyarok! Dagnan Bouvé- ret-nek vasárnap délelőtt volt a fogadónapja, ez volt ugyanis a hét egyet- 30 30. Az évszázad festői, majd paraszt festőink. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom